Nagyon rég volt, de jól emlékszem, esett a hó, majd egy méteres , szél fújt ott kint, hordta a havat, mi Karácsonyra készülődtünk, nagyival sütöttünk, főztünk,. Anyu a fát díszítette, nem mondta, de mi nagyok, nagyon jól tudtuk ezt! Már nem volt titok, rég nem hittünk a mesében, csak jó volt még érezni a régi ízeket! Még kicsit gyereknek akartunk maradni, s ha lehet nagyon sokáig ! Nagyi konyhájában fahéj illat terjengett, s neki is olyan illata volt, szép volt ő, de most még szebb , a mindenét adta abba a kalácsba amit sütött, a szeretetét, és az többet ért nekünk mint holmi Barbi baba, már ez maga volt egy ajándék! Anyutól meg az, hogy csodálatos fát varázsolt nekünk, abból a kicsi fenyőből amit apu hozott ma az erdőből.
Nem lógtak rajta szaloncukrok, és fényes díszek, nem volt csillagszóró, vagy világító izzósor, és nem állt ezüst talpakon, csak a gerendáról lógott le. Alma, dió és színes szalagok díszítették, anya vattából csinált rá hópelyheket,csodaszép volt!! Egyszerű és mégis számomra most is a világon a legszebb! Mert még együtt voltunk, ajándék nélkül, de együtt !Boldogan ültük körbe az asztal, ettük az ünnepi vacsorát, és énekeltük a Mennyből az angyalt! Fogtuk egymás kezét, és öröm járta át a szívünket, nem éhezünk, nem fázunk, és mind itt vagyunk! A fahéj illat elkísér egész életemben, most is vágyom a kicsi ház falai közé, látom a kis fenyőt, érzem nagyit, érzem a boldogságot, mert tudom, nem az számít ki mit ad a másiknak ajándékba, és versenyeznek, hogy ki adjon drágább ajándékot a másiknak, nem ez az ajándék, hanem az élet, az átélt pillanatok , amit a szeretteinkkel tölthetünk! Ennél szebb ajándék nincs a világon, kínálhat bárki kincseket, de őket nem pótolja sosem!Az én igazi Karácsonyom ott van,ott ahol a fahéj illat terjeng , és egy kicsi fenyő lóg le a gerendáról!!
