Ács Nagy ÉvaDecemberi ezüstös fák között
A csupasz fákon ezüstösen megcsillog a dér,
minden vakító lett most, makulátlan hófehér,
szép csendesen szállingózik felettem már a hó,
ez a csend úr lett bennem, nekem olyan nagyon jó.
És a dér ölelte fák közt, rejtélyes suhogás,
szinte csengőként csilingel az ostor csattogás,
a frissen esett porhanyós hóban szalad a szán,
szaladjon hát! Akarom, mert mindenki erre vár.
Az est ködös szürkületében egy fény villan fel,
aranyfénye elvakít, majdnem az égig emel,
csillag ragyog a legmagasabb, délceg fenyőn,
igazi szeretet jár végig a havas lejtőn!
Halkulóban az éj, béke honol és nyugalom,
lélek tiszta, miről én oly régóta álmodom,
látni vélem, megállt itt pillanatra az idő,
melegség jár át, melyben az ember bővelkedő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése