Végre nyár, élvezem én a strandot,
a papagáj is a napernyőn landolt.
Felettem hófehér sirályok szállnak,
velem ők, a sós víz mélyére vágynak.
Végre élvezem én a forró napot,
arcomra az a mosoly, most nem fagyott.
Kacagva futok a perzselő homokba,
s mártózom egyből a hűs habokba.
Kalapom is feltettem a fejemre,
ernyőm alatt hüsölök a melegbe.
Mellettem ingadozik egy pálmafa,
ácsi csak! mert ott van anyu alatta.
Kéklő vízben most nyakig megmártózom,
cifra papagájommal versenyt úszom.
Kosárba gyűjtöm a tengeri kagylót,
anyutól érte tán puszit is kapok.
Szabadság, ó de jó,végre itt a nyár,
az ovinak végső búcsút intek már.
A kék tenger partján fejből felelek,
drága ovim, ma kicsit elfeledlek.
Búcsút intettem a város zajának,
mert itt most csodásabb élmények várnak.
Búvár leszek, tenger mélyére merülök,
ha anyu engedi, nélküle eltűnők.
Vagyok hős, szeretnek a hableányok.
mert értük én mindig is kiállok.
Kincsem, ékszerem, van nekem számtalan,
sötét tenger mélyén rejtett kamrám van.
Csak gyertek, adok nektek is belőle,
ha eljöttök velem ide jövőre.
De most itt még tombol a forró nyár,
Morcos szeptember most rám hiába vár.
Nyaralok én, tenger partján izzadok.
Gyertek az én mesémbe, hős kalózok!
