A versem alapja:
Elizabeth Barrett-Browning:
Rád gondolok!
Ács Nagy Éva
Rád gondolva
Gondolatom te vagy, veled kerek a világ,
szép szivárványszínű lepelt sző elmém terád.
Ép vágyam irántad heves, s az égig emel,
hitemben most nem meginogva, lelkem kegyel.
Téged akarlak mind száradó föld a vizet,
viharos, zord ég után, a napfényes eget.
Végre jöjj hát felém, tégy rabként magadévá,
ne váljak szuicid csaták martalékává.
Legyél te az Isten, hogy legyek megint hívő,
ne pogányként éljek, mint egy torzó, őrült nő.
Rád gondolva, testemet hullám szaggassa szét,
jut majd belőlem neked akkor is egy karéj!
Elmém lüktet, sajog, csak körülötted forog,
szemem íriszén, csillogó gyémántcsepp ragyog,
Szívem pulzáló zenéje, legszebb vallomás,
tudod, tudd, hogy érted élek, s nem is kell már más!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése