DRÁGA ANYÁCSKÁM
Szonett.CLXIV. 144
Írta:Ács Nagy Éva
Féltőn öleltél egykor, drága anyám,
Óvtál te még a széltől, napsütéstől.
Nem ijedtél meg az éji rémektől,
Kebled menedék, oltalmazó hazám.
Két kezed végigsimított arcomon,
Kitárt karod felém, védelmezőm volt.
Mosolyodtól felragyogott az égbolt,
Mégis könnycsepp futott végig, hajamon.
Sós ízét könnycseppednek ma én érzem,
Hogy miért hullt reám, most már jól értem,
Féltő szeretet fakasztotta reád.
Kérlek ne sírj többé, én drága anyám,
Csókkal törlöm, többé ne hulljon reám,
Féltve óvlak, menedéket ad lánykád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése