Ács Nagy Éva
Álmatlanul
Ébren vagyok még, most álmatlanul ért az éj,
rád gondolok, s fájnak bennem a tegnapok,
szinte visszhangzanak bensőmben a hangok,
a múltból alig maradt nekem egy-egy karéj.
Telihold van, mélykék ég, halkan szól egy harang,
szívemben vihar tombol, vadul meg-meg dobban,
a vágy irántad újra tüzes lángra lobban,
álmodlak a ködbe, sikolyom szirénahang.
Hívlak üvöltve, versenyre kélek a széllel,
kezemben fölém tartom az én hű csillagom,
ó látod?úgy megszelídült már a mosolyom,
dacolva szembe nézek már a zordon téllel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése