Szonett.. CLXIII. 143
Írta:Ács Nagy Éva
Lelkünket múló vászon takarja,
Bár moha lepi már lassan szegletét.
Mégis felettünk azúrkék az ég,
Él a múltunk, jövővel egybefonva.
Éltető remény, hogy van jobb haza,
Egyforma lesz Atyánknak mindenki ott.
Lásd a sötét is fényben ragyogott,
Ez dobogó szívnek végső óhaja.
A hívő lélek egyszer hazatér,
Felhők mögé száll imája, amit kér,
Lengő szélben lobog, hit zászlaja.
Holt lelkek lelkekkel egybefonva kél,
Dalol nekik süvítő éjben szél,
A lélek nem más, mint Isten szikrája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése