GYÖNYÖR ÓDA
Szonett CLX II. 142
Írta: Ács Nagy Éva
Gyönyör, vágy, szerelem, szenvedély, most mindegy,
Bármi légyen is, az én karomba űzött.
Ma tényleg hiszem, az éji fű is fűtött,
S kéjnek nem áll ellent a hatalmas kőhegy.
Gyönyör, vágy, izgalmas láng, gejzíri sóhaj,
Csak röpke éjszakán át, vagy örökké tart.
Most oly édesen int a túlsó zordon part,
Csókkal ébreszt a szunnyadó hajnali zaj.
Gyönyör, szerelem, csodásabb nem lehetne,
Reszketve ölellek, oly vagy mint jegenye,
Csábíts el, éji szírén, hogy végre éljek .
Gyönyör, szenvedély dúl bennünk most e percben,
Szeretni, mámortól égni kell testünkben,
Ma éjen, pillanat jöjj! még nem temetlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése