Ács Nagy Éva
Pillanat volt
Csak egy pillanat volt,
kezed véletlenszerűen hozzám ért.
Hirtelen elfogott a remegés,
átfutott rajtam a szenvedély.
Többre vágytam hirtelen,
egy perzselő, mégis lágy ölelésre.
De elmúlott az a röpke pillanat,
hiába öntött el a lángoló vágy,
az ölelésed melegsége után.
Kicsit rám néztél,
szemeiddel simogattál,
mint ébredéskor, a hajnali napsugár.
Kedvesen mosolyogtál,
én vágyakozva néztelek.
Vártam valamire, magam sem tudtam mire.
Remegtem, féltem, de csak vártam,
pillanat volt, s te pillanat voltál, mely
elillant a reggel zajára,
eltűnt a mindennapok forgatagában.
Pillanat volt, elszállt, pirkadt,
s mi mentünk egykén tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése