Ács Nagy Éva
Ha lett volna nagyapám
Ha lett volna nekem nagyapám,
kaszálni is, mentem volna vele tán.
Néztem volna, hogy vágja rendbe a füvet,
s utána, hogy rak az ebédhez tüzet.
Ha lett volna nekem nagyapám,
szénát forgatni is mentem volna tán.
Néztem volna, hogy forgatja a szénát,
s utána együtt ettünk volna vacsorát.
Ha lett volna nekem nagyapám,
a szénát boglyába is hordtam volna tán.
Néztem volna, hogy rak petrencét,
s együtt gyújtottuk volna be a kemencét.
Ha lett volna nekem nagyapám,
szénaboglyára vele másztam volna tán.
Néztem volna dolgos két kezét,
s kértem volna, pihenjen végre még.
De nem volt nekem nagyapám,
nem volt hatalmas szénaboglyám.
De képzeletben feltűnik, mindig látom,
s benne van minden valóságos álmom.
Egyszer tudom, hogy úgyis megtalálom,
az én drága nagyapámat a másvilágon.
Akkor a szemébe nézve kérdem én,
édes nagyapa hol van a petrencém?
Hol vagy, hol voltál te, s most hol vagyok én?
Végre egymásra találunk ott a semmi közepén.
Kép:Ari Fabbro:Kazal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése