Ács Nagy Éva
Fényben
Ezüstös fényt fon aurád köré az illatos hajnal,
átölelsz, forró, heves csókodra, megremeg mindenem,
halkan sóhajtok, tudd, szeretlek!Vadul lüktet már szívem,
előttem, csillogó hajad, válladra omlik, s marasztal.
Epedve rád nézek, vonagló testem lázas vágytól ég,
átlagosból, legszebbé varázsolt engem a pillanat,
szürkeségből egészen oltárig emelt az alkonyat,
többé nem választhat el tőled, a távoli messzeség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése