Ács Nagy Éva
Hangtalan
(A vers alapja:
Etela Dvorák:Mindenütt)
Hangtalan magány,
kezeim között morzsolom múltam,
szívem viharos, mégis éled a jövőm,
minden dobbanásba beleszövöm,
bele az éltető tavaszt,
a fiatalító szerelmes nyarat,
a színes őszt, és a szürke telet,
lenyugszik bennem az alkony,
de reggelre pirkad elmém,
hangtalan magányom,
elillan mint az álom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése