Ács Nagy Éva
Sötétség hanyatlása
Sötétség honol, messzi havas tájon,
fénytelen, fakó ég, színtelen világ,
csillagok nincsenek, fekete vásznon,
száraz kóróként nyílik minden virág.
Elmémben éled szuicid gondolat,
homály, gomolygó köd szemeim előtt,
förtelmes lény uralja át álmomat,
nyertes múlt hörögve, velem szembejött.
De megküzd vele bátran most a jelen,
a jövőért, mely majd tán babért teremt,
lőn világosság, győz sötét jellemen,
hajnali fény átfonja a végtelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése