Ács Nagy Éva
Lángolva
+ 18
Vagyok már izzadó lucsok,
testem testedben fürödve,
mely most kéjnek tiszta öröme.
Merev vágy törtet elő ágyékodból,
feltüzelve már az én lüktető ölem,
ölelj át, s én a kéjt belőled ízlelem.
Nyelvem táncot jár izmos testeden,
kezem matat férfiúi dicsőségeden,
rángok, érzékek vágyak ölében.
Bűn ez? hörögve tőled kérdem,
hogy neked kitárulkozik ölem,
feltárja nőiességem, mindenem.
Kiszolgáltatva, és kiszolgálva,
minden érzéki vágynak áldozva,
kinek kéj vagyok, kinek parázna.
Eszeveszett búja, vad vágta,
hol te a lovam, s én a lovasa,
nyertünk, együtt, izzadó csatában.
Fordulva most már én ügetek,
lovasomként te hatolsz belém,
táncot járva vonagló testemen.
A végén sikoly mely torkodból törtet,
kezed vénuszdombomra téved,
szomjazom , s te forró maggal öntözöl.
S a végén pihegve, nyakamba csókolsz,
láng a testem, és csupa lucsok,
hozzád simul ölem, s vágtánk újra kezdem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése