Választás

Ács Nagy Éva

Választás

Ó mily csodás vágyam palotája,

milljó szolga ugrik sóhajomra,

ezer napfény érinti lelkemet,

de vajon ki szeret majd engemet?

Vagyonomért tán, vagy önmagamért,

vaj melyik az, mi másnak többet ért,

szép palotám zengő dicshimnusza,

vagy jó lelkemet dicsérő szava?

Szegény legyek én, hol szerény a lét,

gazdag talán, ki senkit nem kímél,

kopottas gúnya, vagy cifra ruha,

mindenki által irigyelt cafka!

Szegény leszek, s igaz, becsületes,

adok másnak, inkább én nem eszek,

házam falán málló a vakolat,

szívemben fény, mindenkit befogad.

Vágy

Ács Nagy Éva

Vágy

Homályon keresztül látlak,

érzékelem lágy ívű aurád,

éjszagában kéjre vágylak,

ringó csípő, vágy, fogadlak!

Álom gát nélkül

Ács Nagy Éva

Álom gát nélkül

Ha majd fejem álomra hajtottam,

nyugalmat lel bennem a fáradt lét,

erőmet felmúlja az ébrenlét,

némaság, vegetálok, nincs szavam.

Alszik bennem minden mi küszködés,

a zaj, a harc, hogy csatát vívnom kell,

porból így nem emelkedhetek fel,

és ha már alszom, létem oly mesés.

Fényt érzékelek pupillámon át,

tágul a képzelet, hol nincs határ,

nem vagyok rab, törött lelkű madár,

szabad , hol nem akadályoz a gát!

Remény nappalok

Ács Nagy Éva

Remény nappalok

Séta ketten, most az éj ölel át,

utat mutat benne, a holdvilág,

szárnyal magasra, fényre a lelkünk,

szabad gondolat, csendben a létünk.

Szeressünk hát, míg a világ világ,

nyílik a kertben illatos akác,

még a felhő, lehagyja a napot,

s éjt felváltják a remény nappalok!

Alkonyi vágy

Ács Nagy Éva

Alkonyi vágy

Szürkületben, bűvös patak partján,

hol szeretetben nyílnak ki rózsák,

gyönyörködhetsz éjtündérek táncán,

nincsenek percek, s rohanó órák.

Csengő szól, jelként hasít az éjbe,

csodát látsz ott a sejtelmes fényben,

nyíló barátság, szív közepébe,

mese, álom, szebb mint egy regében.

Kötelék, mely szorosan körbefon,

varázslat, mely mely csodás álmot hoz,

szivárvány szín, vágy, minden alkonyon,

fény táncol előtted, s bearanyoz.

A cseresznye

Ács Nagy Éva
A cseresznye

Kisvárosban nőttem fel, rajtam kívül még 5 testvéremmel együtt.Boldog, önfeledt gyermekek voltunk, nagyon szerettük egymást.Gyermekkorom meghatározó része volt a szőlőhegy ,hol imádott nagymamám lakott. Sok időt töltöttünk kint a hegyen, hol távol a város zajától semmi sem zavarta meg a gyermekkorom boldogságát. Csodaszép hely volt, hol a kocsiút egyik oldalán burjánzott a vad természet, a másikon pedig a gondozott szántó föld, a rendben tartott kaszáló. Jól megfértek a háziállatok a réten az én kedves pillangóimmal.
Ügyetlen lányka voltam, tesóim sokat segítettek mindenben.
Volt a rét közepén egy hatalmas, csodaszép cseresznyefa, ha virágzott, minden fehérbe borult, ha pedig érett a gyümölcse, már messziről hivalkodóan pirosodott. Testvéreim, a nagyok mindig felmásztak a csúcsába, én kis koldusként könyörögtem, hogy dobjanak le nekem is. Nem tudtam fára mászni, a mai napig nem tudok. Akkor ettem cseresznyét ha kaptam tőlük, vagy mikor eladásra leszedték, és én megdézsmálhattam a kosárból. Tömtem magamba, mint aki sosem evett. Aztán kicsit bátrabb lettem, a fának volt két lehajló ága, és én egyszer csak felmerészkedtem! Nézték a tesóim mit csinálok, de nem szóltak!És akkor, akkor leszedtem, a kezembe tartottam életem első,magam szedte cseresznyéjét! Tele szedtem a kis kosaram, és ettem, csak ettem! Sosem ízlett így még a cseresznye! A félelmemet küzdöttem le érte. Később az alsó ágakat meghagyták nekem, mert tudományom azért csak eddig terjedt ki.De lehet, hogy csak azért, hogy többé ne nekik keljen cseresznyét adni. De mindegy volt, hatalmasnak éreztem magam, hogy megküzdöttem a démonjaimmal azért, hogy magam szedjek , magamnak a hivalkodó zamatos gyümölcsből. A fa még rendületlenül áll, mi felnőttünk, nagyi sincs már, de a fa őrzi minden álmomat, s ha rágondolok, látom az érett cseresznyét, érzem ízét, és elönt a boldogság!

ÁCS NAGY ÉVA: Az én karácsonyom

ÁCS NAGY ÉVA: Az én karácsonyom

Nagyon rég volt, de jól emlékszem, esett a hó, majd egy méteres , szél fújt ott kint, hordta a havat, mi Karácsonyra készülődtünk, nagyival sütöttünk, főztünk,. Anyu a fát díszítette, nem mondta, de mi nagyok, nagyon jól tudtuk ezt! Már nem volt titok, rég nem hittünk a mesében, csak jó volt még érezni a régi ízeket! Még kicsit gyereknek akartunk maradni, s ha lehet nagyon sokáig ! Nagyi konyhájában fahéj illat terjengett, s neki is olyan illata volt, szép volt ő, de most még szebb , a mindenét adta abba a kalácsba amit sütött, a szeretetét, és az többet ért nekünk mint holmi Barbi baba, már ez maga volt egy ajándék! Anyutól meg az, hogy csodálatos fát varázsolt nekünk, abból a kicsi fenyőből amit apu hozott ma az erdőből.
Nem lógtak rajta szaloncukrok, és fényes díszek, nem volt csillagszóró, vagy világító izzósor, és nem állt ezüst talpakon, csak a gerendáról lógott le. Alma, dió és színes szalagok díszítették, anya vattából csinált rá hópelyheket,csodaszép volt!! Egyszerű és mégis számomra most is a világon a legszebb! Mert még együtt voltunk, ajándék nélkül, de együtt !Boldogan ültük körbe az asztal, ettük az ünnepi vacsorát, és énekeltük a Mennyből az angyalt! Fogtuk egymás kezét, és öröm járta át a szívünket, nem éhezünk, nem fázunk, és mind itt vagyunk! A fahéj illat elkísér egész életemben, most is vágyom a kicsi ház falai közé, látom a kis fenyőt, érzem nagyit, érzem a boldogságot, mert tudom, nem az számít ki mit ad a másiknak ajándékba, és versenyeznek, hogy ki adjon drágább ajándékot a másiknak, nem ez az ajándék, hanem az élet, az átélt pillanatok , amit a szeretteinkkel tölthetünk! Ennél szebb ajándék nincs a világon, kínálhat bárki kincseket, de őket nem pótolja sosem!Az én igazi Karácsonyom ott van,ott ahol a fahéj illat terjeng , és egy kicsi fenyő lóg le a gerendáról!!

Poéta a poéták között

Ács Nagy Éva

Poéta a poéták között

Ki poéták közé keveredik

s velük, gondolatukkal egyelődik

előbb, utóbb tollat fog kezébe,

kezdő, kusza gondolatait írja le.

olvas, figyel, s gondolataiból

egyszer csak lesz kezdetleges versszerű,

imitt, amott sántít, de mégis nagyszerű,

mert az övé, az ő elméjének szülötte,

mindegy milyen, keblén nevelte,

később alakul, lesz ez még jobb is,

már egykét jellegzetes mondatból, őt felismerik,

végül verset ír, mely sosem lesz tökéletes,

mert még él, tanul, s ö figyelmes,

ki poéták közé áll, poéta lesz belőle,

névjegyét már az utókornak letette.

mert mindig lesz ki emlékezni fog reá,

s a fejfájára teszi,illatozó kegyelet virágát!

Sakk-Matt

Ács Nagy Éva
Sakk-Matt

Az életben sokat sakkoztam,
folyton folyvást csak mattot kaptam.

Küzdöttem hiába, legyőztek,
s kárörvendők rajtam röhögtek.

De egyszer fordult ám a kocka,
ki legyőzött, került a porba.

Nagymesteri címet elvesztette,
most a mattot már nem kedvelte!

Mert az élet fekete- fehér,
de az élet mégis sokat ér!

Békés Karácsonyt

Ács Nagy Éva

Békés Karácsonyt

Milljó fényes csillag, ragyog fel ma az égen,

hit és szeretet éled fel, karácsony éjen,

ma csendben, békében ünnepeljen a világ,

ma kinyílott mindenhol a szeretetvirág.

Keserv, érzéketlen szívek is megdobognak,

fagyott érzések újra, zászlóként lobognak,

eljöttek hozzánk messziről, három királyok,

akaratuk, legyen ünnep, félre viszályok!

Remény, hogy ma nem dübörögnek fel a tankok,

s a legnagyobb fegyver is csütörtököt mondott,

megszületett ma nekünk az igaz megváltó,

érte, értünk, szóljon most, a hangos ima szó.

Békés Karácsonyt akarunk, hirdetjük világ !

Égjen, fényesen otthonokban, a meghitt láng,

ölelje át szívéből a gazdag a szegényt,

hogy jobb lesz a holnap, adja meg rá az esélyt!

Karácsony van

Ács Nagy Éva

Karácsony van

ma

díszben

legyen minden

családban a fenyő

csillogjon ezer gyertyalángja

öltöztesse fel szép ruhába

milljó szív, szeretet dobbanása,

ölelje át béke, csend és nyugalom,

csilingeljen csengő, szálljon víg ének,

asztalon étel roskadozzon, s nem kell, hogy

a fa alatt legyen, drága ajándék halom,

értelmetlen, mert kifejezni az érzéseket,

nem pénzbeli cselekedet, csak nyújts a

gyengébbnek mindig segédkezet, ma ünnepeljen

a világ, gazdag a szegénynek, mutassa meg emberi

mivoltát,

kívánjunk hát békés ,

áldott karácsonyt, s

ne veszekedjünk,

a nemlétező kalácson!

Boldog ünnepeket a világon mindenkinek!

Vadan szabadon

Ács Nagy Éva

Vadan szabadon

Mint a végtelen prérin vágtató vad mén,

rohanok messzire, az idő szekerén.

Átugratok én, a bokros élet felett,

befogtam már mögém, az idő szekeret.

Észre se veszem, csak vágtatok, lehagyom,

vad prérin, szélvészként, vágtatón utazom.

Terméketlen, viharos táj, hová érek,

mindent látok és mindent szívemben érzek.

Szelídíteni, sokan, sokszor próbáltak,

betörni, tucatszám vannak kik akartak.

De én törhetetlenül, szabad vad vagyok,

időmmel a prérin szabadon vágtatok!

Lián nélküli szigetünk

Ács Nagy Éva
Lián nélküli szigetünk

Tudom jól, mindig csak téged szeretlek,
mi szigetünket bár lián takarja,
de látom, ott van minden alkonyatba,
mert nem fedheti el az emlékeket.

Félnem nem kell, te örökké velem vagy,
szívem nem zakatol reménytelenül,
mert fogadalmunk él, örökre együtt,
s ez bár kábulat, magamra sosem hagy.

Gyász keszkenő takar, fejemre került,
de még én vagyok, éltet a szeretet,
gyere, rajta, vár rád az álomsziget,
új leszel, s előlem lián lekerült!

Mert te a minden

Ács Nagy Éva
Mert te a minden

Súgom, hangom elnyeli az éj,
mondom, de messze viszi a szél.

Karom emelem, de mozdulatlan,
téged akarlak, árnyék, mit kaptam.

Ajkam képzelem csábos ajkadon,

szemem elidőz, izmos válladon.

Gondolatom, hogy szalad feléd!
Tudatom, nem kell vesztenem még!

Ha hiányzol

Ács Nagy Éva

Ha hiányzol

Hiányzol, elveszett vagyok nélküled,

már egykén, átélek minden félelmet,

felettem sötét fellegek tanyája,

szívemnek halkulóbban, dobbanása.

Esik hát, csak esik, ezentúl nekem,

keserves, magányos lett minden percem,

a viharral azért is szembe szállok,

azért is, büszkén, az utamon járok.

Mert bennem élsz, lélegzel, velem a múlt,

reád lesz egy -egy forró könnycsepp mi hullt,

erőm a hitem, és éled a dalom,

tudom jól vissza jössz majd egy hajnalon.

Szeretet angyal

Ács Nagy Éva

Szeretet angyal

Fából faragták ki őt, angyal lett belőle,

egyszerűsége,fel, a mennyekig emelte.

Jelképe lett már, végképp a jónak, s körbejár,

elérhetetlen álom, kire mindenki vár.

Olyan lett, milyennek valaha megálmodták,

kitárt karjai közt ,elfér az egész világ.