Ács Nagy Éva
Ha hiányzol
Hiányzol, elveszett vagyok nélküled,
már egykén, átélek minden félelmet,
felettem sötét fellegek tanyája,
szívemnek halkulóbban, dobbanása.
Esik hát, csak esik, ezentúl nekem,
keserves, magányos lett minden percem,
a viharral azért is szembe szállok,
azért is, büszkén, az utamon járok.
Mert bennem élsz, lélegzel, velem a múlt,
reád lesz egy -egy forró könnycsepp mi hullt,
erőm a hitem, és éled a dalom,
tudom jól vissza jössz majd egy hajnalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése