2016. december 22., csütörtök

Mert te a minden

Ács Nagy Éva
Mert te a minden
Súgom, hangom elnyeli az éj,
mondom, de messze viszi a szél.
Karom emelem, de mozdulatlan,
téged akarlak, árnyék, mit kaptam.
Ajkam képzelem csábos ajkadon,
szemem elidőz, izmos válladon.

Gondolatom, hogy szalad feléd!
Tudatom, nem kell vesztenem még!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése