Ács Nagy Éva
Magány
(Kép:Aranyosi Ervin magány)
Magányos éjjelen, mint akasztott ember,
mint akit kivetett magából a világ,
s börtönőröm , én magam, élő árny,
rabként tengődve, önkéntes száműzetésben,
nem hallok, nem látok túl cellám falán,
érzéseim hullámsírba temetnek, elevenen,
elevenen falnak fel a férgek, diadal énekük zeng,
valahol harang zúg, készülnek temetni engem,
mert felőrli gyarló létemet a gyilkos magány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése