GONDOLKODÓ SZONETT
Szonett.CXXXIII, 133.
Írta: Ács Nagy Éva
Csend ölel körbe, most így gondolkodom,
Miért a sok sírás,s hullnak gyászkönnyek,
Ragadozók, urak, ítészek élnek,
Álmot sző gondolatom, széppé fonom.
Nem zavarják elmém, világi zajok,
Csak ember görnyed a sírhalom felett,
Nincs aki nyújtson neki védő kezet,
Már én is csak, egy néma szobor vagyok.
Szabad e egyáltalán gondolkodni,
Kell hőst, vagy szerelmest csakúgy játszani?
Kell e? Ha nincsenek benne érzelmek.
Szoborságom öröklétbe torkollik,
Érzelmek ideje lassan hanyatlik,
Nem hiszem, hogy vala visszatérhetnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése