Ács Nagy Éva
Álom gát nélkül
Ha majd fejem álomra hajtottam,
nyugalmat lel bennem a fáradt lét,
erőmet felmúlja az ébrenlét,
némaság, vegetálok, nincs szavam.
Alszik bennem minden mi küszködés,
a zaj, a harc, hogy csatát vívnom kell,
porból így nem emelkedhetek fel,
és ha már alszom, létem oly mesés.
Fényt érzékelek pupillámon át,
tágul a képzelet, hol nincs határ,
nem vagyok rab, törött lelkű madár,
szabad , hol nem akadályoz a gát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése