Éltre kelt gondolatok (Idézet: Fekete Edit)

Ács Nagy Éva

Éltre kelt gondolatok

(Idézet: Fekete Edit)

"Azok a csendes éjszakák és nappalok,

Csak a toll serceg, életre kelnek a sorok,

A szavak aprócska gyémántszemek,

A gondolatfüzértől a világ fényesebb."

Azok az álmok, hol én otthon vagyok,

lebegek, s nem támadnak rám korok,

A gondolatom , szabad és tiszta,

nincs ki a lelkem rossz felé uszítsa!

Az enyém minden, kerek a világ,

papíromon sütkérezik a boldogság,

Ajkamon fakadó szép szavú rím,

pillanat , s elszállt minden mi kín!

Ott hol a múlt és jövő érintkezik,

versemben az érzés velük ölelkezik,

hol fáj, és mégis öröm minden mozzanat,

sír az egyik szemem, de a másik kacag!

"Azok a csendes éjszakák és nappalok,"

hol magányomtól űzve, tollat ragadok,

mint pihegő vad, a sorokban életre kelek,

gyémántot hullatok le , könnyeim helyett!

Kényszerpihenő

Ács Nagy Éva

Kényszerpihenő

Lázban , náthásan,

ágyban , kimerülve,

s nem szerelem tűzétől hevülve,

ágyban, kezemben tea,

holnap tán elillan a nátha,

volt , nincs , rossz emlék csak,

várom , hogy rózsám csókot ad,

lázam nemhogy csökkenne,

a vágy 40 fok fölé emelte!

Még mindig töredék (Radnóti Miklós.Töredék)

Ács Nagy Éva

Még mindig töredék

(Radnóti Miklós.Töredék)

"Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult"

az adók tömkelege elragadott,

embert , hitet , s magzatot, álmokat,

nincs az úr, hiába a napi robot!

"Oly korban éltem én e földön,

hol megcsonkított tetemek felett,

gúnyosan röhögnek fel a gyilkosok,

támogatja őket jog, pár év börtön,

pillanat csak, s azt újra kint vagyok!

"Oly korban éltem én e földön,

hol a kukában landolnak titokban

megszült, de mégsem kívánt csecsemők,

s aki pedig életben maradt, árva,

szüleinek nem szeretem porontya.

"Oly korban életem én e földön,

hol az ember néma robot, bábú csak,

vért köp, de mindenbe beletörődik,

kiáltásait magában hordozza,

bárgyú szemmel mered a gonoszra.

"Oly korban éltem én e földön,

mikor annyi lett a hazug poéta,

más versét , más kincsét magának tudja,

gondolatok nincsenek, nem is voltak,

könnyebb lopni, könnyebb mint az egyszer egy!

Hitem benned

Ács Nagy Éva

Hitem benned

Felemeltél,

fel-fel magasra,

fel a hófedte hegyoromra,

felhők fölé,

nap elé,

játszottál velem,

élveztél ,

csókokkal halmoztad

gyönge testemet,

kacagtam,

boldog voltam veled,

s aztán sötét lett,

eldobtál,

el magadtól,

le sötét verembe,

fájok,

fázom,

miért,

miért mutattad meg a mennyet,

ha utána már

a pokol volt

az állomás,

most még nagyon

szenvedek!

Az én töredékem (Radnóti Miklós. Töredék )

Ács Nagy Éva
Az én töredékem
(Radnóti Miklós. Töredék )

"Oly korban éltem én e földön 
mikor az ember úgy elaljasult"
hol nyomorba süllyedt , tengődött a nép,
több volt a félsz, a sírás mint remény,
kilátástalan helyzet, közel a vég.

"Oly korban éltem én e földön"
a hatalom köpött mindenkire,
s nem népünket támogatva,
istápoltak mást, idegen népeket,
s mi gyermekünket lepik el szeméthegyek!

"Oly korban éltem én e földön"
mikor holnaptól rettegés az úr,
szuicid gondolatokat szül a nincs,
ima, templom, minek ha veszett a hit,
nekünk itt már sajnos nem terem babér.

"Oly korban éltem én e földön"
mikor az ép elme már balga lett,
megélhetés?robot minimálbérért,
otthonod már rég nincs , hajadat tépve,
az aluljáróban lesz bérletet télre!

"Oly korban éltem én e földön"
csak a csaló, a hazug lett gazdag,
kinek kincs becsülete, az hát fetreng ,
véres köpetett köhög fel, fájt sóhajt,
haldoklik mocsokban, korgó gyomorral!

"Oly korban éltem én e földön"
hol a saját tested fogja vagy,
család fogalom, már semmit sem jelent,
elválasztják őket határok tengerek,
a feje külhonba ment , kenyeret ott keres!

"Oly korban éltem én e földön"
hun nép lett hun népünk gyilkosa ,
a nincs menekülésre ösztönöző,
honvágy? nem érdekes , erős vagy , bírni kell,
még ha minden este sírás altat el!

Válasz a mersz

Ács Nagy Éva
Válasz a mersz

Választ akarok élet, ha lehet,
miért félsz bennem, s fagyos lehelet?
Nem érzem én a virágillatát,
fagy söpör végig, lepi a határt!

Hiába lüktet most vadul szívem,
világi szépség, rá nincs érzékem!
Lábnyomom roppan a fehér hóban,
holnap nincs már , volt , de mulandóban!

Választ várok, miért a fájdalom,
miért az elmúlást siratom?
Boldognak kéne lenni, nevetni,
már tavaszi köszöntöt zengeni!

Élni hát ma, s nem választ keresni,
ez a lehetőség csak egyszeri!
Élek, mert többé úgysem tehetem!
álmodom, lábnyomok ? kereshetem!

Hátha benyitnak Gyászom Próza vers

Ács Nagy Éva

Hátha benyitnak

Gyászom

Próza vers

Ma megint gyász, és megint iszonyú fájsz bennem, letaglózott a hír, meghalt a néném! Ültem magam előtt, sírni akartam, de az első pillanatban nem tudtam. Béna volt bennem minden gondolat,

tehetetlenség vett erőt rajtam! Cudar világ! Mily kegyetlen vagy hozzám! Már sokszor temettem, már sokszor sírtam, és -e könnyek sosem fogynak el!Mindig előjön újra és újra! Akkor vág hátba mikor nem is számítasz rá! Ronccsá teszi még bennem az ép részemet , most már alig van ami nem fájna! Ülök, s emlékek özönlenek felém , ellepve gondolataimat! Emlékszem rátok drága szeretteim! Kacagott velünk akkor a nyár, trambulinon ugrál a boldogság! Nagyi egy édes kis öreg-néni volt, a sors nem kímélte, korán összetörte álmait! Özvegy lett , négy apró gyermekkel! A háború kettétörte asszonyi vágyait. Elviselhetetlen fájdalmát békében tűrte, sosem ment férjhez, mindig azt várta ,nyílik az ajtó , és a férje visszajön! De sosem jött ,nem jött el a hátha benyitnak gondolat! A zár nem csikordult meg soha többé!

Aztán jöttem én! Örököltem nagyi sorsát, mindig ezt hiszem! Özvegyi fátyol került korán az én fejemre is! Lerombolt bennem mindent, minden álmot, s a rideg valóság halottá tett , megfagyasztotta az emberi érzéseket bennem! Lestem én is a kaput, nem hittem el, hogy nem nyílik ki, nem nyikordul meg az a fránya zár! Be sincs olajozva! Nálam is tévútra futott a hátha benyitnak gondolat! Ma pedig nagynéném távozott! Vele a kamasznyaram! Messze lakott tőlem, másik országban, de volt nálunk többször és én is voltam nála! Olyan volt mint én, vagy én vagyok olyan mint ő! Örök bolondos, örök kamasz, örök álmodozó! Ahová bement, ott szem nem maradt szárazon az tuti!

Énekelt , ó Istenem mily pajzán orosz dalocskát , hogy is volt? "Julcsával mi történt a héten , egy bakával mulatott a réten"

Most pedig várom , oly nagyon várom, hogy végre jönnek felém, hogy végre benyitnak , megcsikordul a zár, és visszatér bennem a nyár , az a bizonyos kamasznyár!

Tavasz ébredés

Ács Nagy Éva
Tavasz ébredés

Jó reggelt, jó meleget,
köszönt rám a kertek alatt 
elém, napfénnyel szalad
már ébred a kikelet,
érzem bennem erejét,
ó, hogy téli álmom hordja szét!

Apa hercegnője

Ács Nagy Éva

Apa hercegnője

Apa hercegnője,  büszkén mondod,
kincsem, mindenem, apa oly boldog!
Első vagy nekem, óvlak még a széltől,
örökké érted dobog szívem, remegek féltőn!

Bánat sosem érhet, nem engedem,
csatáid megvívom, enyém a küzdelem,
fájdalmaidat helyetted én viselem,
szenvedsz, hát én is szenvedem!

Istennő vagy , bálványként imádlak,
tündér ő, hát halld meg Isten imámat,
nem engedem át, nem adom másnak,
mert rajtam kívül rá így más nem vigyázhat!

Nekem a boldogsága , a mosolya kincs,
ha kér valamit, olyan nincs , hogy nincs,
anyád után nem tudtam, hogy más szerelem
is létezik, de ma tudom, örvend lelkem!

Lányom van, kicsi tündérkirálylányom,
lányom vagy, teljesült apai álmom,
míg élek az leszel örökké nekem,
rabszolgád apa lett , ugye kincsem?

Téltemető

Ács Nagy Éva
Téltemető

Ereje van már a napnak,
s valahol a hó alatt,
egy kis virág is erőre kap,
hófehér bimbóját
tolja a föld fölé,
gyermekek hada gyűlik köré,
ó itt a szép tavasz
kis hóvirágom most te
fagyot olvasztasz,
lassan , óvatosan
nyílik a kikelet kapuja
téltemető napfény mosolya!

Aludnál kedves?

Ács Nagy Éva
Aludnál kedves?

Aludnál kedves? most nem engedem,
mert vágyam melletted fel izzik,
lángolva égeti belső részemet,
testedből kiáramló illat gejzír,
méreg ez, ó mily erős ópium,
s fertőzött lettem, nélküle már nem lélegzem,
akarlak, most és mindörökké,
perzsel , lüktet már, forr az ölem,
aludnál kedves? hát nem, nem engedhetem!

Ha alkonyat van

Ács Nagy Éva
Ha alkonyat van

Ó, hogy ég az erdő, ha jő már az alkonyat,
bíborszínű palástja mindent ölelt, takart,
az erdő fái dacolnak a múló idővel,
lángokra éled a természet , csatát vív minden!

Ó, hogy ég az erdő, itt most hát az alkonyat,
néma csend honol, fájna a riadt mozdulat,
a szél támad, megborzolva lombkoronákat,
süvít egy hang, be a mélybe, gonosz áradat!

Ó, hogy ég az erdő , alkonyati csoda, báj,
átsuhan elméden egy gondolat, szinte fáj,
semmi vagy te ehhez , semmi érzés tör reád,
de fent neked szólal meg a madárszerenád!

Ó, hogy ég az erdő, alkonyati nyugta, csend,
béke az úr benned, s újra megszokott rend,
nem kívánsz többé már, nem is akarsz már halni,
pillanat él, s te benne igenis akarj élni!

Titkok útja

Ács Nagy Éva
Titkok útja

Fényesség, izzó alagút előttem,
út, mely maga a félelem, a rejtély,
ima száll felfelé, születik remény,
csodaország van , létezik , jól tudom,
gondolatom liánokon futtatom,
élni békében, túl mindenen ,hiszem!

Haza várnak

Ács Nagy Éva
Haza várnak

Ne menj, ne tűnj el, maradj,
annyi minden van, mi visszatart!

Ölelő karok feléd nyúlnak,
búcsút intve a fájó múltnak.
Szerető szívek neked dobognak,
reményt adva az új napoknak.
Állnak, várnak kint a kapuban,
lépted ismerős, te vagy valóban.
Hazatértél már, itt a helyed,
veled vannak ők, kik szeretnek.
Ne menj, ne tűnj el soha többé,
maradj ott, maradj velük örökké.

Pörköltszaft emlék Prózavers

Ács Nagy Éva
Pörköltszaft emlék
Prózavers

Ma eldöntöttem , pörkölt lesz az ebéd és zöldbabfőzelék. Korán neki álltam, mert szeretem időben elkezdeni a főzést.Kilenc körül már jó illatok terjengtek a konyhában! Férjem és a kiskutyám mélyeket szippantottak a lábasból kiáramló illatos gőzből! Nevettünk azon , hogy Szaffi ( ő a kutyus) ül mellettem, nagyokat, szinte hangosakat nyelt! Mint aki nem kapott enni! Pedig ő az első, és érdekes módon addig nem eszik, még a többieknek is ki nem osztjuk a kaját! Utána viszont igen, mintha ellenőrizné, hogy kapnak a másikak is, és ha rájön, hogy igen, akkor eszik csak!
Na most kicsit eltértem a pörköltemtől, szóval ott ült és várta , hogy kapjon! Türelmesen, illedelmesen, vágyakozva! Mikor elkészültem kimerítettem neki, vártam, hogy hűljön , és neki adtam! Mint aki soha nem evett! És akkor eszembe jutott az előző életem, volt párom kedvence volt a pörkölt, ő sosem bírta megvárni, hogy kész legyen, kenyeret szelt, és belemártotta úgy egészben a szaftba! Mérgelődtem vele, pöröltem is érte, de ő csak rám nézett a zöldeskék szemeivel, és nevetett rám, asszonykám én így szeretem! Beletörődtem , és ráhagytam , akkor, de minden egyes alkalommal ez a tortúra megismétlődött!Ma már csak emlék, már csak akkor jut eszembe ,ha pörköltet csinálok, és ma -ma én  is belemártottam a kenyeremet, úgy egészben! Csöpögött róla le a szaft! De nem bántam, jól esett , elvarázsolt ízt éreztem a számban, olyat ami visszavitt a múltamba, az elfelejtett pillanatok közé! Bevallom, jó volt ott lenni, de jó itt a másik életemben is , jó a pörköltszaftba kenyeret mártani , úgy forrón , úgy , mert jól esik!

Csalódás

Ács Nagy Éva
Csalódás

Más ölel már, nem az én karom,
más csókja csattan arcodon,
Mást hozol lázba, nem engem,
más után hajt a szerelem.

Máshoz szól szavad kedvesen,
magány az lett , az én kedvesem.
Szívemben nagy űrt hagytál,
tudod egyáltalán mit okoztál?

Fényt nekem

Ács Nagy Éva
Fényt nekem

fény a sötétben,
fény a szürke télben,
virág, mely nem halott,
illat , melyet érzek most,
átjárja lelkemet ,
fény, s én követlek

Játssz még

Ács Nagy Éva
Játssz még

Őrült iram, véges játék,
a nap még ragyogóan süt,
szivárványszínű milljó fény,
öröm ma szeretni,
mámoros hangulat,
ölelj, mert közeleg a vég!
Hát játssz addig míg lehet ,
játszd az életet , s ne félj!

Mese vége

Ács Nagy Éva
Mese vége

Vár állt itt , hol most romhalmaz,
nincs herceg már, álom a fehér ló,
árok , mely a múltat a jövőtől elválasztja,
fénytelennek az éjek, hidegek nappalok,
csókok porladnak a falak között,
pókháló közé szorultak a szavak,
penész kötött rá bűzős koszorút,
csend van , nyugalom, doh szag,
rég nincs csata, nincs kürtszó,
nem létezik itt már a mese,
s a végszó, mindegy mi volt egykor,
a valóság a királylány halott!

Fájdalom tánca

Ács Nagy Éva
Fájdalom tánca

Vándortábor , sátrak virítanak,
éj sötétjében tábor tűzet raknak,
lángol a vágy, éled a szenvedély,
kék szemű cigány leány táncra kél.

Varázs táncot lejt, ring a csípője,
teste a férfinép vadító tökélye,
boszorkányos ügyességgel csábít,
ágyékban szunnyadó vért ,vágyra lázít.

Csábos az ajka , vérszínű rózsa,
versben írva, ő egy igazi múzsa
vad szerelme , tán pergő élet,
de ő esküdött örök szerelmet.

Vágyak és sóhajok szállnak felé,
álmok, melyek nem igaz hitűé,
de szíve nem szabad , elrabolták,
kedvesét ,kínzó béklyóba rakták.

Ő minden fájdalmát a táncba adja,
halk sírását , így magába fojtja,
de szeme néz, kelet szép tája felé,
ott van a társa , rab ott örökké.

Istenem, hányan vétkeznének vele,
a férfinép kegyeiért esne bűnbe,
de makacs , szerelme hűen kitart,
táncol , lelkéből fájdalom sóhajt!

Megtaláltalak

Ács Nagy Éva
Megtaláltalak

Vágytam rád,
már rég,
tán születésemtől fogva,
csak hosszú idő kellett hozzá,
hogy a végtelenben rád találjak!

Nem akarok mást III. Szabadság vágy

Ács Nagy Éva
Nem akarok mást III.
Szabadság vágy

Bíborvörösre festi a hajnal az eget,
madár vagyok, már korán, harmattal repkedek.
Folyton akadályoznak, zavarnak fellegek,
csalóka álmot, torzó ábrándot kergetek.

Lebegek, akkor is ha lelkemet kínok gyötrik,
akkor is ha délibáb, ha szívemet sebek tépik.
Mert én nem akarok sohasem megváltozni,
én nem fogok , nem is tudok másmilyen lenni!

Szabadon szeretnék élni, nem törvényt félni,
vízen járni, levegőben boldogan szállni.
Élni akarom a pillanatnyi  életem,
ne ítéljen, ne mondja meg senki, hogy jó nekem!

Ne zárjanak sötét korok bűzlő börtönébe,
enyém, enyém az életem, igaz csak kölcsönbe.
Vágy, szállni szabadon az égen, mint a madár,
s nem eltévedni, ő mindenből kiutat talál.

Nem adom fel, nem adom senkinek életem,
enyém, ha felhők mögött szabadon élhetem!

Nélküled múlt a szerelem

Ács Nagy Éva

Nélküled múlt a szerelem

Nélküled nem álmodom, hidegek az éjszakák,
ölelnélek még, de hiába hajt , béna a vágy.
Nélküled üresek, fénytelenek a nappalok,
úgy simogatnálak, de kezek mozdulatlanok.

Nélküled telnek el, semmit sem érnek perceim,
nevethetnék talán, de hullnak most a könnyeim.
Nélküled nem dobog, nem lobog, halott a szívem,
jéghideg, érzelem nélküli, merev a testem.

Nem melegítenek fel, nincsenek ölelő karok,
egyedül úgy félek, nincstelen remete vagyok.
Nélküled telik el, rothad már az életem,
egyedül, ó Istenem nagyon hamar öregszem!

Kihűlt vérem, ágyam, nincs tűz ágyékomban,
már csak vegetál létem, saját árnyékomban!
Hantok alatt pihen csendben az érzelem,
magány a társam, jól tudom, múlt a szerelem.

REMÉNYSÉG HÍDJA SZONETT.CXIX .(119

REMÉNYSÉG HÍDJA
SZONETT.CXIX .(119)
Írta:Ács Nagy Éva

Híd áll az erdő titokzatos mélyén,
fény hatol át a fák lombjai között,
ott a múlt jövő falával ütközött,
remény támad fel az erdő rejtekén.

Semmiféle bűvös erő nem kell itt,
a hit az mi minden ártalmat legyőz,
a jó szándék rossz akaratot előz,
csend van , béke, nincs ki gonoszra csábít!

Híd van , mely összeköt és el is választ,
Hit, mely sötétben erőt ad, és áraszt,
Susog a lombokon esdve az ima!

Remények, ti örök hallhatatlanok,
Mert ti vagytok, kik magamra nem hagytok,
Gyertek velem a jövőmbe, lehet ma?

Hangtalan gyász ( Irén néném emlékére!+2016, Január, 18 )

Ács Nagy Éva
Hangtalan gyász
( Irén néném emlékére!+2016, Január, 18 )

Megint itt volt, 
megint erősebb mint mi,
legyőzte az erőtlen testet,
ennyi volt hát, ennyi az élet,
pillanatnyi lángolás,
őrült hajsza, rohanás,
most előttem lobog arca,
hallom ,hogy szólít,
de feltámad a szél,
s többé ő nincs ,
s hozzám nem beszél,
nem simít végig kérges
tenyere arcomon,
most könnyem hull ,
s őt gyászolom,
de lelke angyalokkal táncol,
most végre pihenhet,
véget ért egy álom,
sírok, hol hangosan,
hol némán hangtalanul,
a fájdalom minket élőket,
megvisel oly cudarul!
Nyomot , mély sebeket ejt
bennünk,s rádöbbenünk ,
egyszer nekünk is kell mennünk!

Levendula-szerelem

Ács Nagy Éva

Levendula-szerelem

Nyugalomban, csodás illatot hoz felém a szél,
álmodom, álmomban lila és illatos minden rét.
Fekszem csendben, levendula tenger ölel át ,
fent a felhők mögött képzelem sorsunk fonalát!
Simogatja testem, lelkem, enyhe kis szellőcske,
bánatomat feledem , belezuhantam szerelembe!
Eped szívem érted, titkos vágyam levetkőztem,
levendula mezőn lettem esztelenül szemérmetlen.
De oly csábító illat, oly kábítószer volt nekem,
hogy elvesztem, s nem érdekelt többé semmi sem!
Csak te, csak az , hogy itt legyél most velem ,
hozzon el az illatos hajnal azonnal nekem!
Teljesítse vágyam most -e lila parfümös varázs,
izzón szerelmünk, lángoljon, lobbanjon fel parázs!
Szenvedélyünk harsogjon , hirdesse az éj,
ölelj, minden rendben lesz, most kérlek ne félj!

Veled haltam. (Nagyinak)

Ács Nagy Éva
Veled haltam.
(Nagyinak)

Ma láttam a régi cseresznyefát,
ott voltam, álltam némán a dombunkon,
alattam csöndes , tátongó mélység,
és ő mégis felém nyúlt lombjaival,
ott volt gyermeki gondtalan álmom,
ma láttalak felette a felhők mögött szállni,
szemed elvegyült az ég kékjével,
őszhajad kikandikált tarka kendőd alól,
ruhád lebben a szélben,
kezed tártad felém,
szívem torkomban dobogott,
lábam meg-meg remegett,
elindultam kicsit zaklatottan feléd,
de túl magasan voltál,
vagy én túlságosan alacsonyan,
nem értelek el, hiába erőlködtem,
karom csak a fatörzsét ölelte,
síró sóhajom szállt csak felfelé,
ó Isten mondd miért nem lehet itt ő,
itt velem, hol boldog kacaj uralkodott
a réten a lepkék vándoroltak virágról virágra,
a nyár ezer színnel vakított az éjszakába,
s fánkon zamatos cseresznye érett ,
s ő fürgén szedte nekem a kötényébe,
s kacagott, oly hangosan ,hogy remegett az ég is,
de meghalt a múlt, meghalt a nyár, meghalt ő ,
s meghaltam vele kicsit tudom jól, én is!

ELMÚLÁS Haiku.

ELMÚLÁS
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

sorvadó mosoly
vénné válnak sóhajok
barázda vágta

KŐVÉ VÁLT KÖNNYCSEPP Haiku.II.

KŐVÉ VÁLT KÖNNYCSEPP
Haiku.II.
Írta:Ács Nagy Éva

arcomra vésve
fájdalom örök nyoma
megkövült könnycsepp

KŐVÉ VÁLT KÖNNYCSEPP Haiku.

KŐVÉ VÁLT KÖNNYCSEPP
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

megkövült könnycsepp
fájdalom örök nyoma
arcomba vésve

Kikelet

Ács Nagy Éva
Kikelet.

Ha megfagyott a tél,
élet nyílik majd újra,
ha meghalt az éj,
remény nyújt vigaszt,
ha elmúltak pillanatok,
várj, már ébredezik a tavasz!

Ma más vagyok (Farsang)

Ács Nagy Éva
Ma más vagyok
(Farsang)

Ma más vagyok, tudom,
ma teljesülnek az álmok,
lebegek, arcomon álca van,
ma királynőként lépek a bálba.

Szemem fényesen ragyog,
ruhám sem ütött- kopott,
táncparketten cipőm kopog,
magam után uszályt húzok!

Ma más vagyok, tudom,
ma nincsenek nálam gondok,
táncolok, csábítok kacagva,
most az éj asszonya vagyok!

Ma boldogan száll a sóhaj,
szól a zene, áll már a bál,
a sok maszka csak erre vár,
kezemben levendulacsokor,

az kapja ki legszebben bókol,
vagy tán ki jobban csókol?
Ma más vagyok, tudom,
ma álom a bál, gondolom!

A sok legény kegyeimért hadba áll,
táncoljunk mind arra vár!
hát rajta szóljon végre a muzsika,
hangos legyen az a  bűvös citera!

Húzzad -húzzad prímás reggelig,
holnap megint én leszek, nem más,
lekerül arcom titokzatos álcája,
nem lesz többé királynői palástja!

Holnap újra magam vagyok,
holnap újra csak robotolok,
holnap megint jönnek a fájok,
holnap, talán végre felkiáltok!

Olvadás

Ács Nagy Éva
Olvadás
Kép Szekeres Mihály

Jégcsappá vált a természet,
minden mi élt , megfagyott,
de látod már a fényt?
olvad a jég, s éled mi holt volt ,
mi eddig téli álmot aludt,
hallod már a kikelet zaját?
olvad a tél, olvad s él a remény!

Ács Nagy Éva Remény a halálig (Evokáció : Ratkó József : A halálig)

Ács Nagy Éva
Remény a halálig
(Evokáció : Ratkó József : A halálig)

Egy vagyok a nincstelen tömeggel,
többed magammal állok, kitaszítva,
fázok, félek, a város peremén,
sírunk, egymást ölelve, bátorítva,
tán, elérjük a megváltó halált!