Mese vége
Vár állt itt , hol most romhalmaz,
nincs herceg már, álom a fehér ló,
árok , mely a múltat a jövőtől elválasztja,
fénytelennek az éjek, hidegek nappalok,
csókok porladnak a falak között,
pókháló közé szorultak a szavak,
penész kötött rá bűzős koszorút,
csend van , nyugalom, doh szag,
rég nincs csata, nincs kürtszó,
nem létezik itt már a mese,
s a végszó, mindegy mi volt egykor,
a valóság a királylány halott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése