Veled haltam. (Nagyinak)

Ács Nagy Éva
Veled haltam.
(Nagyinak)

Ma láttam a régi cseresznyefát,
ott voltam, álltam némán a dombunkon,
alattam csöndes , tátongó mélység,
és ő mégis felém nyúlt lombjaival,
ott volt gyermeki gondtalan álmom,
ma láttalak felette a felhők mögött szállni,
szemed elvegyült az ég kékjével,
őszhajad kikandikált tarka kendőd alól,
ruhád lebben a szélben,
kezed tártad felém,
szívem torkomban dobogott,
lábam meg-meg remegett,
elindultam kicsit zaklatottan feléd,
de túl magasan voltál,
vagy én túlságosan alacsonyan,
nem értelek el, hiába erőlködtem,
karom csak a fatörzsét ölelte,
síró sóhajom szállt csak felfelé,
ó Isten mondd miért nem lehet itt ő,
itt velem, hol boldog kacaj uralkodott
a réten a lepkék vándoroltak virágról virágra,
a nyár ezer színnel vakított az éjszakába,
s fánkon zamatos cseresznye érett ,
s ő fürgén szedte nekem a kötényébe,
s kacagott, oly hangosan ,hogy remegett az ég is,
de meghalt a múlt, meghalt a nyár, meghalt ő ,
s meghaltam vele kicsit tudom jól, én is!