Nélküled nem álmodom, hidegek az éjszakák,
ölelnélek még, de hiába hajt , béna a vágy.
Nélküled üresek, fénytelenek a nappalok,
úgy simogatnálak, de kezek mozdulatlanok.
Nélküled telnek el, semmit sem érnek perceim,
nevethetnék talán, de hullnak most a könnyeim.
Nélküled nem dobog, nem lobog, halott a szívem,
jéghideg, érzelem nélküli, merev a testem.
Nem melegítenek fel, nincsenek ölelő karok,
egyedül úgy félek, nincstelen remete vagyok.
Nélküled telik el, rothad már az életem,
egyedül, ó Istenem nagyon hamar öregszem!
Kihűlt vérem, ágyam, nincs tűz ágyékomban,
már csak vegetál létem, saját árnyékomban!
Hantok alatt pihen csendben az érzelem,
magány a társam, jól tudom, múlt a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése