SZONETT.CXIX .(119)
Írta:Ács Nagy Éva
Híd áll az erdő titokzatos mélyén,
fény hatol át a fák lombjai között,
ott a múlt jövő falával ütközött,
remény támad fel az erdő rejtekén.
Semmiféle bűvös erő nem kell itt,
a hit az mi minden ártalmat legyőz,
a jó szándék rossz akaratot előz,
csend van , béke, nincs ki gonoszra csábít!
Híd van , mely összeköt és el is választ,
Hit, mely sötétben erőt ad, és áraszt,
Susog a lombokon esdve az ima!
Remények, ti örök hallhatatlanok,
Mert ti vagytok, kik magamra nem hagytok,
Gyertek velem a jövőmbe, lehet ma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése