Ha alkonyat van
Ó, hogy ég az erdő, ha jő már az alkonyat,
bíborszínű palástja mindent ölelt, takart,
az erdő fái dacolnak a múló idővel,
lángokra éled a természet , csatát vív minden!
Ó, hogy ég az erdő, itt most hát az alkonyat,
néma csend honol, fájna a riadt mozdulat,
a szél támad, megborzolva lombkoronákat,
süvít egy hang, be a mélybe, gonosz áradat!
Ó, hogy ég az erdő , alkonyati csoda, báj,
átsuhan elméden egy gondolat, szinte fáj,
semmi vagy te ehhez , semmi érzés tör reád,
de fent neked szólal meg a madárszerenád!
Ó, hogy ég az erdő, alkonyati nyugta, csend,
béke az úr benned, s újra megszokott rend,
nem kívánsz többé már, nem is akarsz már halni,
pillanat él, s te benne igenis akarj élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése