Hátha benyitnak Gyászom Próza vers

Ács Nagy Éva

Hátha benyitnak

Gyászom

Próza vers

Ma megint gyász, és megint iszonyú fájsz bennem, letaglózott a hír, meghalt a néném! Ültem magam előtt, sírni akartam, de az első pillanatban nem tudtam. Béna volt bennem minden gondolat,

tehetetlenség vett erőt rajtam! Cudar világ! Mily kegyetlen vagy hozzám! Már sokszor temettem, már sokszor sírtam, és -e könnyek sosem fogynak el!Mindig előjön újra és újra! Akkor vág hátba mikor nem is számítasz rá! Ronccsá teszi még bennem az ép részemet , most már alig van ami nem fájna! Ülök, s emlékek özönlenek felém , ellepve gondolataimat! Emlékszem rátok drága szeretteim! Kacagott velünk akkor a nyár, trambulinon ugrál a boldogság! Nagyi egy édes kis öreg-néni volt, a sors nem kímélte, korán összetörte álmait! Özvegy lett , négy apró gyermekkel! A háború kettétörte asszonyi vágyait. Elviselhetetlen fájdalmát békében tűrte, sosem ment férjhez, mindig azt várta ,nyílik az ajtó , és a férje visszajön! De sosem jött ,nem jött el a hátha benyitnak gondolat! A zár nem csikordult meg soha többé!

Aztán jöttem én! Örököltem nagyi sorsát, mindig ezt hiszem! Özvegyi fátyol került korán az én fejemre is! Lerombolt bennem mindent, minden álmot, s a rideg valóság halottá tett , megfagyasztotta az emberi érzéseket bennem! Lestem én is a kaput, nem hittem el, hogy nem nyílik ki, nem nyikordul meg az a fránya zár! Be sincs olajozva! Nálam is tévútra futott a hátha benyitnak gondolat! Ma pedig nagynéném távozott! Vele a kamasznyaram! Messze lakott tőlem, másik országban, de volt nálunk többször és én is voltam nála! Olyan volt mint én, vagy én vagyok olyan mint ő! Örök bolondos, örök kamasz, örök álmodozó! Ahová bement, ott szem nem maradt szárazon az tuti!

Énekelt , ó Istenem mily pajzán orosz dalocskát , hogy is volt? "Julcsával mi történt a héten , egy bakával mulatott a réten"

Most pedig várom , oly nagyon várom, hogy végre jönnek felém, hogy végre benyitnak , megcsikordul a zár, és visszatér bennem a nyár , az a bizonyos kamasznyár!