Még mindig töredék
(Radnóti Miklós.Töredék)
"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult"
az adók tömkelege elragadott,
embert , hitet , s magzatot, álmokat,
nincs az úr, hiába a napi robot!
"Oly korban éltem én e földön,
hol megcsonkított tetemek felett,
gúnyosan röhögnek fel a gyilkosok,
támogatja őket jog, pár év börtön,
pillanat csak, s azt újra kint vagyok!
"Oly korban éltem én e földön,
hol a kukában landolnak titokban
megszült, de mégsem kívánt csecsemők,
s aki pedig életben maradt, árva,
szüleinek nem szeretem porontya.
"Oly korban életem én e földön,
hol az ember néma robot, bábú csak,
vért köp, de mindenbe beletörődik,
kiáltásait magában hordozza,
bárgyú szemmel mered a gonoszra.
"Oly korban éltem én e földön,
mikor annyi lett a hazug poéta,
más versét , más kincsét magának tudja,
gondolatok nincsenek, nem is voltak,
könnyebb lopni, könnyebb mint az egyszer egy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése