Ács Nagy Éva
Hitem benned
Felemeltél,
fel-fel magasra,
fel a hófedte hegyoromra,
felhők fölé,
nap elé,
játszottál velem,
élveztél ,
csókokkal halmoztad
gyönge testemet,
kacagtam,
boldog voltam veled,
s aztán sötét lett,
eldobtál,
el magadtól,
le sötét verembe,
fájok,
fázom,
miért,
miért mutattad meg a mennyet,
ha utána már
a pokol volt
az állomás,
most még nagyon
szenvedek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése