Milljó rózsa

Ács Nagy Éva

Milljó rózsa

Milljó tűzpiros rózsa hullt a karomba,

milljó forró csókot kapok az arcomra.

Szép színes lepke, szállhat majd a kezemre,

milljó szóval hathatsz te a bús szívemre.

Kint a kertemben milljó illatos rózsa,

felém bűvös, édes vágy illatát ontja.

Milljó szavadra, én remegve felelek,

illatozva, szerelmesen eléd sietek.

Neked nyílok már e szenvedélyben tovább,

milljó csábos, hamvas szirmot szórok rád.

Mily szép és édes lett veled ez az élet,

mert tűzpiros rózsát, lángoló, forró csókot,

milljóra vágyva, tudd, sokáig remélek.

Mintha tegnap

Ács Nagy Éva

Mintha tegnap

Mintha tegnap lett volna,

hogy fogtad a kezem.

Mintha tegnap lett volna,

szóltál engem szeretsz.

Igen, tegnap volt,

hogy először megláttalak.

Mintha most lett volna,

mikor a felhők mögül

kisütött a nap.

Tegnap a mi folyónk,

sebesebben szaladt.

Mintha tegnap lett volna,

veled osztom meg sorsomat.

Tegnap adtam neked mindenem,

igen, tegnap kedvesem.

Tegnap volt, öleltél,

s ma ugyanúgy szeretsz,

mert a tegnapot s a mát

hoztad el akkor nekem.

Fájnak

Ács Nagy Éva

Fájnak

Fáj nekem, mert nem ölel karod,

mert vágyó csókod, másnak adod!

Fáj nekem a múlt kísértése,

szavaknak már más az ejtése.

Fáj neked ,mert mást ölel karom,

mert a csókomat, másnak adom.

Fáj neked a múlt elmúlása,

szavamnak végleg nincs hatása.

Nem vagy, más illatú a virág,

nélküled másképp vár a világ.

Ami miénk volt, most elveszett,

fekete föld lassan betemet!

Gyermekeimnek Mindent adtok

Ács Nagy Éva

Gyermekeimnek

Mindent adtok

Átöleltelek, minden hajnalon,

óvón, féltőn ölelt át karom,

sírtam helyetted ha fájtál,

ringattalak, ha aludni akartál,

ha éhes voltál, enni adtam,

de tudd, ezt mind én akartam,

pedig tudtam, nem lesz álom,

hogy még élek, nem lesz nyugtom,

még kicsi voltál, akkor sem,

veled együtt nőttem, fejlődtem,

te a gyönge gyermek, én erős anya,

kiknek együtt egy lett a mosolya,

összetartozunk már örökre,

gondok?nem futunk el, előle,

és felnőttél, én felnőtt lettem,

ma is becézgetlek kincsem,

én a gyermek, ki várja fiát( lányát),

te a felnőtt, ki öleli féltőn anyját,

kocka fordult, gyenge lettem,

testemben, elmémben is öregszem,

de azt tudom még, hogy te ki vagy,

az ki nekem még a mindent ad!

Gyermekkor ég veled

Ács Nagy Éva

Gyermekkor ég veled

Gyermekkor még ott van bennem,

rám mosolyog, ragyog a szívem.

Gondolatom ott a mászókán,

s magasba szállok a körhintán.

Majd felhők mögé emelkedem,

a drága nap kedvese lettem.

A szél fújja lágyan hajamat,

fon rá aranyos fonatokat.

Szivárvány szalaggal átköti,

színes ruhámat a hold szövi.

Felhők hátán vígan áll a bál,

álmodom, de megállt a hintám!

Nem repülök tovább, ébredek,

gyermekkor, emlék, ég veletek.

Lilában álmodtam

Ács Nagy Éva

Lilában álmodtam

Ha rád nézek, lila lesz minden virág,

valósággá születve meg az álmom,

szállok feléd selymes, lepkeszárnyon,

és kitárul elém egy tágabb világ.

Elhozva nekünk a jövőnk illatát,

varázsolva elénk csábító édent,

mely lemossa rólunk már a prűd szégyent,

hallod szívemben a tenger moraját?

Zúg ott bent vágyam, mint legvadabb hullám,

csak szivárványszínben pompázik a mély,

lila álmom, vágyam maga a tökély,

ha rád nézek, oly leszek mint hurrikán!

Némát játszom

Ács Nagy Éva

Némát játszom

Lüktet bennem a született fájdalom,

s nekem tűrve, némát kell játszanom,

bő könnyeimet zokszó nélkül nyelni,

s belül kiáltani, csak kiáltani.

Lépni előre, még ha megrogyok is,

ha szúrnak a percek, úgy mint a tövis,

túlélni teher, nekem minden napom,

tudom, hogy lebeg az égen csillagom.

Vagyok, van, vagyunk.

Ács Nagy Éva

Vagyok, van, vagyunk.

Vagyok én, oldalborda,

vagyok férfinak párja,

vagyok, de nem nélküle,

vagyok, és élek vele.

Van nekem, parancsolóm,

van ő, de nem zsarnokom,

van él, de nem nélkülem,

van és boldog, csak velem.

Vagyunk mi már egymásnak,

vagyunk az igaz vágynak,

vagyunk, szeretet a létünk,

vagyunk, mi jól megférünk.

A mozsár

Ács Nagy Éva
A mozsár

Egykor a nagymamám féltett mozsara volt,
mely feledve, a padláson porosodott.
Egy napon eszembe jutott, és érte mentem,
egy pókhálós, poros sarokban ráleltem.
Lehoztam, kényeztettem, fényeztem , lakkoztam,
dísznek, kicsi szobám asztalára raktam.

Elhozta nekem a régi jó illatot,
édes, fahéj, bors, paprika, ez mind itt volt.
A fűszeres illat átjárta a szobám,
s egyszer csak itt volt velem, drága nagyikám.
Szellem lakik az ódon mozsárban tudom,
nagyi volt, s most öreg kezét újra fogom.

Ha tudtam volna! rég felmentem volna érte,
de nekem így is kicsit késve, megérte.
Nagyikám a kopottas mozsárral hazajött,
szívembe vele béke, szeretet költözött.
Szobám legbecsesebb kincse lett a mozsár,
rézszínein ő boldogan mosolyog rám.

Egy régi mozsár csak, és ő újra itt van,
tudom, érzem, többé itt nem hagy a bajban.
A mozsár eggyé vált a nagyival nekem,
és én még mindig mindenben őt keresem.

Valaki

Ács Nagy Éva

Valaki

Valaki tudom, hogy járt már itt előttem,

valaki kitaposta ezt az utat nekem.

Valaki átélte már -e nincstelen gondokat,

most mindez az én nyakamba szakadt.

Valaha megoldották ügyesen a problémát,

sikerült feljebb tolni , jó magasra, a létra fokát.

Valaki, valaha, valahol tán bennem élt,

valaki elhozta nekem fentről az örök fényt.

Valaki ugyanúgy, reménykedve szeretett,

valaki volt valamikor, s bizakodom, én is valaki leszek.

Pajkosan

Ács Nagy Éva

Pajkosan

Ettem egyet,

apró meggyet,

hittem lemegy,

torkomon egy.

De garatban akadt

anyám sírva fakadt,

hátam ütögette,

falut is felverte.

Rajtam nagyot lökött,

én lettem ütődött,

hátam meg lett görbe,

nem nézek tükörbe.

Másztam egyet,

magas hegyet,

hittem bírom,

sok a kínom.

Lábam remeg

szívem pereg,

anyám röhög,

fogytak körök.

Többet már nem mászom,

maradok lábamon,

tudva, időm lejárt,

okozva bennem kárt.

Valamikor

Ács Nagy Éva

Valamikor

Angyalként jöttem a földre,

fehér ruhában, tiszta bölcsőbe`.

Valamikor angyal voltam,

de a földön megváltoztam.

Ember lettem, halandó,

s néha bizony gyarló!

Angyalként szeretnék újra szállni,

fehér lepelben tisztán járni.

Tisztára mosni lelkemet,

nem felejteni el az égi jelet.

Valamikor...

Angyalként jöttem a földre,

fehér ruhában, tiszta bölcsőbe`.

Megtisztítom, kimosom a szennyet,

szívem boldogan újra angyalként repked.

Uram, ha meghalok, veled újra szállhatok?

Visszatérni oda, hol lelkemnek volt otthona,

szeretnék...

Angyalként boldogan nevetnék,

mindenkit magamhoz ölelnék.

Fogadj be újra, hol én én voltam,

s élnénk ott újra gond nélkül, vígan

Valamikor...

Angyalként jöttem a földre,

fehér ruhában, tiszta bölcsőbe`.

Valamikor...

Angyalként szeretnék távozni örökre.