GYILOK IDŐ
Szonett:CXL. 140
Írta: Ács Nagy Éva
Olyan gyors az idő, mint a pillanat,
Ma még pirkad létünk, vígan mulatunk.
Holnap alkony jő, s majd gyászba borulunk,
Suhannak az évek, a kertek alatt.
De emlékek fényesítik, útjaink,
Tudat, adtunk a világnak valamit.
Szívünkben reménykén virul ki a hit,
Nem hiába termeltek hormonjaink.
Vad szél süvít végig a kis falunkon,
Viharként vonul át a gyászolókon,
Megrogyik az élő, némák a holtak.
Gyász rózsája nyílik, sápadt arcokon,
Idő gyilok, de tűrnek hallgatagon,
Sorsuk tudják megváltoztathatatlan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése