Ács Nagy Éva
Némát játszom
Lüktet bennem a született fájdalom,
s nekem tűrve, némát kell játszanom,
bő könnyeimet zokszó nélkül nyelni,
s belül kiáltani, csak kiáltani.
Lépni előre, még ha megrogyok is,
ha szúrnak a percek, úgy mint a tövis,
túlélni teher, nekem minden napom,
tudom, hogy lebeg az égen csillagom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése