Ács Nagy Éva
Emlékeimben valahol
Anyámnak
viharlámpa fényénél, spóron zsemlegombóc forrt,
zaj hallatszik be a nyitott ablak résein,
zsongott a piactér, oly volt mint gyújtózsinór,
mert ez a nap, felbolygatta a kisváros lakóit,
tolongtak az emberek a sarki virágárusnál,
apám a kereveten ült, és szürkebarátot kortyolgatott,
az asztal megvolt terítve, s te mint tündér, varázsoltál
nekünk otthon, meghitt békét, és szeretetet,
viharlámpa fényénél, homályos szobában,
anyám ott volt, ott, s virág nyílott ki hajában,
mi apró gyermekek felöltözve ünneplő ruhába,
akkor ott, szeretetet ültetett szívünkbe mosolyával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése