Ács Nagy Éva
Felhőtlen szabadság
Lelkem oly szabad itt,
felhőtlen, mint a tiszta égbolt,
vihar után, mindig kitisztul,
elvonul belőlem a fájdalom,
a kéklő égen vándorlok szabadon!
Felhők mögé,
hol a végtelen tiszta még,
hol közvetlen közelről ér a fény,
átjárva halandó, röpke létemet,
s akkor ott fent, halhatatlanként,
szabadon lebeghetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése