Ács Nagy Éva
Vártalak
(Bomberáné Farkas Ildikónak)
Megfogantál, bennem fejlődsz,
nem látlak, de jól érezlek,
szíved velem dobban,
simogatlak, gondolatban!
S a válaszod, egy kis mocorgás,
s a pocakom, hát hepehupás,
én nem hallak, de te igen,
ha éneklek, tengert érzem,
mintha ott bent táncra kélnél,
mintha te is énekelnél!
Ó Istenem alig tudom kivárni,
az a kilenc hónap, évezrednyi,
s várakozásom ára, csupán annyi,
megszületsz te kis apropónyi,
s veled születek meg én,
anya leszek, mert te azzá emeltél,
karom majd óvón átölel,
sírásodra, hangom felel,
elmesélem éjjel neked,
hogy vágytam rád, hogy dédelgettelek,
igen már akkor is ott, már szerettelek
mint pocaklakot, pedig tudtam, megváltozom,
minden percemet majd rád áldozom,
könnyed iszom, könnyem helyett,
vágytam rád, vágytam mint egy kisgyerek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése