Ács Nagy Éva
Álmodtam, láttam is !
Álmodtam bárányfelhőket,
boldogan, értük rajongva, néztem őket.
Gondolatban utaztam a türkizégen,
habos felhőkről, láttam lenti énem.
Nem láttam én őt, boldogan nevetni,
de láttam, keservesen könnyeket ejteni.
Szerettem volna boldognak látni,
s nem csak álmaimban róla álmodozni.
Álmodtam fénylő, aranynapot,
fénysugara, fel, jó magasba kapott.
Együtt átmelegítettük a földet,
láttam felengedni, sok jeges szívet.
Emberek jöttek az odújukból a melegre,
nem volt álarcuk, nem voltak elrejtve.
Igaz, érző, eleven embereket láttam,
ez volt az, mire mindig is vágytam.
Álmodtam a boldog, gondtalan életet,
láttam, soha nem apadó reményeket.
Láttam esdve, térdelni, és kérni a hívőket,
önfeledten szeretni az igaz szeretőket.
Mosolygós embereket láttam az életben,
s nem elveszetteket a zordon,sötétségben.
Mindenki egyforma volt, egy szón értettek,
nem sírt, nem jajgatott senki, csak énekeltek!
Álmodtam feketét, s az eljövendő halált,
nekem nem volt más, ő csak barát.
Időt hagyott mindenre még itt a földön,
mely nem volt teher, nem rácsos börtön.
Álmodtam, láttam is , s most itt vagyok,
a jó barát barát, cserben még nem hagyott.
S én most tovább lépve innét, ébren álmodhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése