Ács Nagy Éva
A legdrágább kincs
Még nem voltál nekem, nem volt kincsem,
csak azt tudtam jól, valamim nincsen.
Nem tudtam milyen, ha fogom kezed,
nem tudtam milyen, kimondani neved.
Nem tudtam, hogy gyöngyöződik nevetésed,
nem tudtam, hogy ha szeretsz, az lesz az éden.
Csak azt tudtam, valami bennem nagyon üres,
hogy van valami ,amit szívem folyton keres.
De mára már tudom, milljó kincsem van,
nekem ő a világon, legfényesebb arany,
unokám van, egy édes kicsi falatnyi lány,
smaragdhajú, tündérnevű Biankám.
Ki boldogan fut felém, mókázva nevet rám,
ki magamért szeret, kócos reggelek hajnalán,
ki előtt erős vagyok, nem lehetek beteg,
ha fájok is, én fürgén , futva eléje megyek.
Vele foglalkozni kell, mert ő egy gyémánt,
s a rosszat felejteni el, nézése reményt ád,
Ő élet, én legfontosabbik felem, ő a csoda,
ő a földkerekségen a legdrágább kincsunoka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése