Csókodra vágyom

Ács Nagy Éva
Csókodra vágyom

elférsz itt mellettem
öleld át magányom
remeg érted szívem
nélküled én fázom
kelj életre bennem
csókodra most vágyom

Múlt és jövő hídja

Ács Nagy Éva

Múlt és jövő hídja

Régi híd áll még, őrzi a múltat, rejti a jövőt,

kopott kicsit igaz, de mindent összeköt,

álmot, szerelmet, sóhajokat, lépteket,

kéz a kézben nevetéseket, fájó könnyeket,

rozoga, de mégis szilárdan áll, és erős,

megért sok mindent, legyőzhetetlenen, ő a hős,

sétálok , gondolatom oly messzire szalad,

vajon hány szerelem szövődött -e híd alatt?

élnek még az álmok, remegnek még vágyak,

a fény mely akkor volt, még vajon fellobban?

Ez a híd az álmok, sóhajok őrzője lett,

ez a híd a múlt, a jövő, ő soha nem felejt!

Hatalom

Ács Nagy Éva

Hatalom

A szerelemnek hatalmas ereje van,

felemelhet bárkit a mélyről,

lehet belőle nagyon gazdag,

de ugyanúgy vissza is lökhet a mélyre,

lehet a világ legszegényebb embere!

Hinni szeretnék

Ács Nagy Éva

Hinni szeretnék

Hinni akarok a szerelemben,

bízni, és szeretni a világot.

Magamhoz ölelni a végtelent,

szorosan, el sosem engedni!

Hinni, hogy léteznek csodák,

hogy szép is lehet ez a világ!

Moha lepte titok

Ács Nagy Éva
Moha lepte titok

Erdő, tisztás, rozoga pad,
melyet belepett már a moha,
halvány emléke önmagának,
már az enyészet úr rajta,
pedig egykor ereje teljében
párok bújtak , simultak egymás ölébe,
vágy csókok , álmok születtek,
tinilányok epekedtek, vagy sírtak
ide jöttek elbújni a világ elől,
neki mondták el bánatukat,
s ő látta a boldogságot,
a szenvedést, porba hullni álmot,
vagy felemelkedni a mélyről,
de felnőtt egy nemzedék,
már nincs ki őt látogassa,
nincs ki könnyeit lábainál hullassa,
más a vágy, más a csók, az álom,
ő titkok őrzője , néma s nem szól,
sorsa, keresztje a magány,
lassan öl, korhad a titkokkal együtt!

Ács Nagy Éva Ajándék

Ács Nagy Éva

Ajándék

(Márai Sándor .

Ajándék)

"És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!"

Néha csendesen, néha zajosan,

néha örömben, néha bánatban!

Néha könnyet, néha kacagást,

napsütést, lombhullást,

aszályt , majd dagályt,

zöld erdőt, ingoványt,

némaságot, vagy dáridót,

ólban tengődő hízót,

legelésző birkanyájat,

asszonyt, embernek társat,

napsütést és friss gyümölcsöt,

özönvízként zúduló esőt,

kenyeret, vagy kenyérhéját,

csókot , mámort , s magányt,

társat, ölelést, szenvedélyt,

majd rá lepelként szemfedőt,

gyászt, és keresztet,

megtalált vagy elvesztett hitet,

ajándék a pillanatnyi lét,

ajándék, mert mindent láthatunk,

megélhetjük, átélhetjük, mit

pilláinkat becsukva magunkévá teszünk!

Múltam jelenem

Ács Nagy Éva

Múltam jelenem

Emlékeim peregnek le előttem,

hol a múltam táncra kél a jelennel,

s én oly telhetetlennek érzem magam,

nem is tudom, hogy melyiket akarjam!

Emlékszem mikor hozzám szólt sóhajod,

már kezed testemen akkordot játszott,

ajkad mohón szívta, falta ajkamat,

ágyékodban lüktetett a vágy irántam!

De bekebelezte egy bűvös erő,

hiába volt vágyam forró, elbűvölő,

már nincs, testemen zihál a zord magány,

befelé fordultam, úgy fáj a hiány!

Múlt emlékei kedvesebbek nekem,

voltál minden pillanatban csak velem,

jelenem most magányos, szomorú fűz,

nárciszok! létem kolostori szűz!

Hoppon maradsz Maris!

Ács Nagy Éva

Hoppon maradsz Maris!

Te Marisom, csak légy kacér,

én nem leszek többé facér,

nézd csak hát, közel a kazal,

nem gátol meg ott a tűzfal.

Pajzán gondolat át suhan,

lila elmém beléd zuhan,

nyílik már a rózsabimbó,

ó te csalfa! én meg bimbó!

Hittem neked már, hogy szeretsz,

te céda, eggyé nem lehetsz,

körbe keringett Józsi csősz,

ezentúl ő
hős, én meg szösz!

Én meg szoknyád után futok,

nem állsz meg, hát elkullogok,

van még a faluban más jány,

magamévá teszem, oszt irány!

Ő irányít, fogja kezem,

mutat utat, hová tegyem,

később már én is csak tudom,

szoknya alá, hogy kell nyúlnom!

Okos leszek, és nem szájhős,

pár hónap, aztán leszek nős,

puha paplan vetet ágyban,

pulya sírás, nagyszobában!

Te meg Maris, hoppon maradsz,

jó lesz ha többé nem zaklatsz,

más kertjében ne kapirgálj,

jobb ha maradsz a Józsidnál!

TÉL BÚCSÚ Haiku.

TÉL BÚCSÚ
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

ma még tél tombol
holnap kikelet táncol
viháncol még fagy

Felfedezés Akrosztichon

Ács Nagy Éva
Felfedezés
Akrosztichon

K ukucs! Vajon mi van ott kint?
E gy kíváncsi pici lányka vagyok,
R emélem ott kint csodát találok,
Í gy van, biztos, ó miy mesés lehet,
T itkaival vár a csodás kelet,
É nek szó hangzik, felfedeztem!
S zöszke hajam kócolja a szél,
E lveszek én e világ rejtélyében,
N e sírj anya, holnap visszajövök!

Á lmodom, s aztán felébredek ,
T udod tőled el, többé sosem megyek!

Koldus gazdagság

Ács Nagy Éva

Koldus gazdagság

Megalkuvásnak, nincs helye e világban,

hitet vesztett emberek élnek nyomorban,

álmukban nyílik ki a remény rózsája,

mely majd pírt csal milljók sápadt arcára!

Álmuk, hogy jobb lesz majd jobb a holnap,

kolbászt is terem az asztalra a várt új nap,

kabátokon a folt , volt-nincs, maguktól elillan,

s nadrágból a térd többé ki sem villan.

Hajuk frissen mosott, nem kóc, nincs gubacs,

kezükben virít majd egy friss vízzel teli kulacs,

s meleg van, nem fázik át nyomorék testük,

hitet vesztettek hisznek újra, imára fordul lelkük!

Hisznek, hogy gyermekeik megérik a jobbat,

hisznek, hogy örökre temethetik el a múltat,

örömet termelnek s boldogságot a hormonok,

s nagyon gazdagok, ők ,kiket a világ kitagadott!!

Kockás inget a Magyarnak

Ács Nagy Éva

Kockás inget a Magyarnak

Kockás inget a Magyarnak,

mondjunk búcsút az igának,

nem elég, hogy bőrünket nyúzzák,

mit viseljünk, azt is megszabják,

kockás inget lengessetek,

Magyar nép! tüntessetek!

ma még csak az ing a sértő,

holnap talán a farmer lesz fertő!

Nem jut hazánkban mindenkire öltöny,

kétkezi munkásnak az csak közöny,

mi kockás inget hordtunk, hordunk,

más nem is kell , s nemet mondunk,

ettől mi nem vagyunk buták,

uraim, hol az igaz szabadság?

Fönt van ott a parlamentben ?

nem! az igazság itt a nép kezében!

Rabok voltunk , de nem leszünk,

mi alja nép kockás inget viselünk!

Ti meg csak döntsetek öltönyökről,

egyszer majd mi döntünk a többiről!

Új élet ébresztő

Ács Nagy Éva

Új élet ébresztő

Olvad már, nézd , hogy menekül a fagy,

már gyorsabban csörgedezik a patak,

ne búsulj, ne sirasd könnyeiddel a telet,

nézd csak, a fák alatt bújik a kikelet,

örvendj , táncolj , dalolj a fénnyel,

örvendj, kényeztesd magad kéjjel,

szellő suhanjon át dermedt testeden,

akard , nagyon akard, hogy így legyen,

lebegjen elméd, olvadjon fel a képzelet,

harsogjon harsonaként hangod, kikelet!

A tél lábaid előtt megtörten behódol neked,

virág illat, zöld erdő, madárfüttyre ébred lelked!

Kopogtató

Ács Nagy Éva

Kopogtató

már kopog

kertek alatt

fény lobog

már melegszik

a határ

fent a fán

dalol a

kismadár

zöldell az

erdő

zöldell a rét

illatos hajnal

illatos szél

nyílnak a

virágok

rügyeznek a

fák

kikelet hív

ezer hanggal

csábít

ezerízű az

álom

ezerszínű

vágy

forr a katlan

tüzes az éj

milljó ének

zengi

itt a Tavasz

vár a határ

Nem vagyok

Ács Nagy Éva

Nem vagyok

költő csak komédiázom

életem kifigurázom

nem vagyok

költő csak van igaz vágyam

mert nevetek bánatomban

nem vagyok

költő különös valaki

csak próbálok bajt temetni

nem vagyok

poéta ki sír és nevet

ember vagyok én ki szeret

nevetve vagy éppen sírva

jobb ez így mint lent a sírban