Ács Nagy Éva
Most ma neked
A hó lepi be temető felé az utat,
szemem titkon még most is arra felé kutat.
Rád gondolok mindig, most és megint,
mint életemben majd minden napon.
Pár éve volt hogy lelked tőlünk eltávozott,
de az emlék még él örökké itt bennünk,
Tudod igazán sosem feledünk.
Gyerekeinkkel most is szeretünk.
Hol van már az az egykori kiskamasz fiú,
kire minden apa büszke lenne s hiú.
Felnőtt már régen, szép száll nagy legény,
érzelmileg nélküled tán szegény.
A lányaink kirepültek, asszonyok lettek,
szeretnéd őket, s ők is szerethetnének.
Unokád van bájos szöszke, cserfes,
látnád mikor mosolyog , mily édes!
Ma van újra a mindig várt születésnapod,
köszöntenélek , gyertyám lángja elhagyott.
Tortád nincs minek, éltet szeretet,
ma nélküled ünneplünk, nem ez a lényeg.
Nem vagy már velünk, pedig itt kéne még lenned,
velünk kellene még mindig ünnepelned!
Éltessen minden a túlvilágon,
légy boldog most csakis ezt kívánom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése