Ács Nagy Éva
Te Marisom, csak légy kacér,
én nem leszek többé facér,
nézd csak hát, közel a kazal,
nem gátol meg ott a tűzfal.
Pajzán gondolat át suhan,
lila elmém beléd zuhan,
nyílik már a rózsabimbó,
ó te csalfa! én meg bimbó!
Hittem neked már, hogy szeretsz,
te céda, eggyé nem lehetsz,
körbe keringett Józsi csősz,
ezentúl ő
hős, én meg szösz!
hős, én meg szösz!
Én meg szoknyád után futok,
nem állsz meg, hát elkullogok,
van még a faluban más jány,
magamévá teszem, oszt irány!
Ő irányít, fogja kezem,
mutat utat, hová tegyem,
később már én is csak tudom,
szoknya alá, hogy kell nyúlnom!
Okos leszek, és nem szájhős,
pár hónap, aztán leszek nős,
puha paplan vetet ágyban,
pulya sírás, nagyszobában!
Te meg Maris, hoppon maradsz,
jó lesz ha többé nem zaklatsz,
más kertjében ne kapirgálj,
jobb ha maradsz a Józsidnál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése