Út a végtelen felé

Ács Nagy Éva
Út a végtelen felé

Még hosszú út van előttem,
az út nekem maga a végtelen,
az út mely néha göröngyös,
mégis a sötéten át, utat tör a nap,
hol sorfalat állnak nekem a fák,
vigyáznak rám, féltve óvnak,
bátran megyek, előre lépkedem,
utamat megtenni nem félem,
nem hajlok meg, nem és nem,
előre csak , nem visszafele lépem,
a végén ott vár a remény ,
vár ezer titkával milljó fény,
csodákkal köszönt a végtelen,
út melynek ha vége, más lesz létem,
lépkedem felé, lassan megérkezem!