Ács Nagy Éva
Tavaszi szerelem
Tavaszillatot hozott felém a márciusi szél,
hajnali rigófütty kísérte minden egyes léptünk,
megújító eső áztatta el megszédült lelkünk,
több voltál nekem már , több a mindenkinél, mindennél!
Váratlan szerelem lavinaként zuhant, nem kímélt.
te voltál az élet és halál ura, te a remény,
ajkaink puhasága oly távoli volt, szinte kemény,
de felüdült lelkünk, remete magányunk elvetélt.
Beléd szerettem eszemet vesztve ,ott azonnal,
eltűnt rögtön a szememről a furcsán látok hályog,
a múlt ködé vált érintésünkre, emlék, mely tátog,
jövő virága nyílik nekünk már , rügyre hív a hajnal!
Oly voltam, oly üde, mint a tavaszi vetés a földben,
a hirtelen elültetett mag éled bennem, kelni kél,
nélküled testem viasz szerű báb,nem mozdul, nem él,
örökre feltámadtam e tavaszi szerelemben.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése