Ács Nagy Éva
Múltam jelenem
Emlékeim peregnek le előttem,
hol a múltam táncra kél a jelennel,
s én oly telhetetlennek érzem magam,
nem is tudom, hogy melyiket akarjam!
Emlékszem mikor hozzám szólt sóhajod,
már kezed testemen akkordot játszott,
ajkad mohón szívta, falta ajkamat,
ágyékodban lüktetett a vágy irántam!
De bekebelezte egy bűvös erő,
hiába volt vágyam forró, elbűvölő,
már nincs, testemen zihál a zord magány,
befelé fordultam, úgy fáj a hiány!
Múlt emlékei kedvesebbek nekem,
voltál minden pillanatban csak velem,
jelenem most magányos, szomorú fűz,
nárciszok! létem kolostori szűz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése