Ágyam vágya

Ács Nagy Éva
Ágyam vágya

Egész éjjel forgolódtam,
ágyamat valami érte,
nem tudtam felfogni ,
miért nem hagy aludni
végre!

Akármit csináltam ,
szép ágyneműt húztam,
melegen tartottam,
de mégsem bírt magával,
csak nyikorgott!

Bekapcsoltam a tévét,
gondoltam lenyugszom,
játszottam a távirányítón,
mikor hirtelen ágyakat mutattak,
s az én ágyam hallgat!

Némán , mégis nyikorogva,
nagyokat , mélyeket sóhajtva,
mint én mikor szerelmes vagyok,
sóhajaim akkor mély és hallgatag!
Hoppá ! szerelem!

Ágyam a balga, szerelmes,
szerelmes a habos fodros huzatokba,
eped érte, ezért nem nyugszik,
vágya, hogy rajta is ilyen legyen,
na ez kellett még nekem!

Most mit tehetek én mit,
ha végre aludni akarok, reggel
korán a boltba indulok,
láttam fodros csodákat,
selyemmel bevont párnákat!

Vettem egyet , egy hófehér
krepp fodros csodát,
hazaérve felhúztam, ágyamra tettem,
s a csoda megtörtént , ágyam csendben ,
nem nyikorog többé, szerelem rabja,
és én is azt hiszem!