Moha lepte titok

Ács Nagy Éva
Moha lepte titok

Erdő, tisztás, rozoga pad,
melyet belepett már a moha,
halvány emléke önmagának,
már az enyészet úr rajta,
pedig egykor ereje teljében
párok bújtak , simultak egymás ölébe,
vágy csókok , álmok születtek,
tinilányok epekedtek, vagy sírtak
ide jöttek elbújni a világ elől,
neki mondták el bánatukat,
s ő látta a boldogságot,
a szenvedést, porba hullni álmot,
vagy felemelkedni a mélyről,
de felnőtt egy nemzedék,
már nincs ki őt látogassa,
nincs ki könnyeit lábainál hullassa,
más a vágy, más a csók, az álom,
ő titkok őrzője , néma s nem szól,
sorsa, keresztje a magány,
lassan öl, korhad a titkokkal együtt!