Gyermeknek mindig

Ács Nagy Éva

Gyermeknek mindig

Gyermeknek kéne maradni mindig,

csak kacagni arra aki bánt,

félvállról venni a fájdalmakat,

elbújni, anyám ölébe simulni még!

Gyermeknek kéne maradni mindig,

futni, szaladni a zöld mezőn,

felmászni a cseresznyefa csúcsára,

onnét lesni ki a titokzatos világba!

Gyermeknek kéne maradni mindig,

álmodni, s elérni a holdat, a szebb jövőt,

nem törődni azzal tegnap mi volt,s holnap

mi lesz, nekem apám a hős, s megvéd majd!

Gyermeknek kéne maradni mindig,

akkor is játszani ha feketén jő az éj,

s ha vihar dúlja a jelen küszöbét,

akkor is kacagva játszani még!

Gyermeknek kéne maradni mindig,

s nem párnák közt betegen lenni,

nem megkóstolni a halál étkét,

csak élni, élni felhőtlenül még!

Imádlak Balaton.

Ács Nagy Éva

Imádlak Balaton.

Fájok mindig, ha vége van a nyárnak,

mert nem láthatom megint a Balatont,

mert akkor elmém beteg lesz, oly elvont,

kell ő nekem, kell a remegő vágynak.

Mily csodás. átlátszó kék a víz, hol csend

hol ha vihar dúl, hullámzik , tajtékzik,

de bennem ő csábít, dallamot játszik,

szerelmi suttogást most fülembe zeng.

Ha ezek a kövek megszólalnának,

elmondanák neked vágyam, még mindig,

most is úgy szeretlek, ha kell a sírig,

de csak vannak, állnak, némán hallgatnak.

Őrzik ezernyi titkát, vágynak, fájsznak,

ezernyi hulló könny mossa a partot,

de volt aki nyert, megnyerte a harcot,

életét köszönve a Balatonnak!

Maradj velem

Ács Nagy Éva

Maradj velem

Mennél kedves? ó, száll feléd majd óhajom, ne még,

idő kavarta ráncunkat megszépíti a lét,

veled szép, veled jó itt minden egyes pillanat,

kéz a kézben, álmunk, vágyunk érik a fa alatt,

már örökre eggyé font bennünket a szerelem,

nélküled én vegetálok, lehet nem lélegzem,

ne menj nélkülem, kérlek esdve, ne még kedvesem,

várj meg, várj kicsit még, mert holnap én sem lélegzem!

ne akard, hogy többé ne dobogjon értem szíved,

tudom, vissza jönnél , lépnél, de már nem teheted!

Ma már lassul a vágy (De szeretlek)

Ács Nagy Éva

Ma már lassul a vágy

(De szeretlek)

hátat fordított nekem a szerelem,

hátszelet kapott vágyam,

bennem vihar, hurrikán éledt,

jönnek már szerelem nélküli évek,

kifogások, érvek, hogy miért nem,

lecsendesedtünk, te és én,

zátonyra futva pihegünk,

néha játszom a hableányt,

s te Adoniszként teret adsz nekünk,

torkunkból előtörtet még szírén ének,

melyből sanzon kerekedik tán,

ölelsz csendben, forgunk kicsit,

s letörik a vitorlánk,

csend, vihar után, melletted, jó,

öreg én, öreg te, elfáradtunk, lásd,

emlék mi volt, emlék, bennünk,

csend, halk szívdobogás,

sóhaj, hogy szeretlek ,

és kéz a kézben együtt öregszünk!

Álom lét

Ács Nagy Éva

Álom lét

Jobb életről álmodik a lét,

a nincs ellen tiltakozik ki ép,

előre, jobb jövőért lépj,

légy bátor, most ne add fel.

Mert egyszer élünk csak,

s azt ne nyomorban tegyük,

ne könnyes szemmel és

korgó gyomorral aludjunk el!

Egyek vagyunk, mind,

ami másnak megadatik,

adassék meg minden embernek,

ne fájok közé szüljük gyermekeinket!

Kenyeret, ne éhgyomort,

nevetést, ne sírást,

életet, ne halált, akarunk,

akarjunk mindenkinek!

Békét, reményt , kalácsot reggel,

ünneplő ruhát , megélhetést,

ebédet délben, ne kukából

turkált kenyéren éljünk!

Nátha vagy bolha Marcsa? Limerick

Ács Nagy Éva
Nátha vagy bolha Marcsa?
Limerick

Marcsát kínozta már a nátha,
gondolta, jobb ha csípne bolha,
tüsszögött, prüsszögött,
sóhaja felnyögött
ő álma az, hogy vakarózna!

Szálljunk madárkám

Ács Nagy Éva

Szálljunk madárkám

Mint kalitkába zárt madár, vergődő rab vagyok,

szárnyam törött, levegőm is alig, nincs, halódok,

csak üvölt rám minden egyes nap, gyötör csak a kín,

álmodom, jobb lenne végre szabadon odakinn!

Szállj madárkám, szállj csak boldogan, végre szabadon,

veled száll felfelé majd vágyó, gyenge sóhajom,

kalitkában nincs új jövő, nincs valós szerelem,

zárt ajtók mögött meghal a lélek, s az érzelem!

Kalitkába zárva sorvad el szép lassan a lét,

szabadságot végre nekem, életem lett a tét,

rabságot végképp el kellene itt most törölni,

kéne hát, s mindenkit végre méltón hagyni élni !

Szállj madárkám, szállj, ragyogj fel, veled szállok én is,

már vágyam, hogy elérjem a lehetetlent mégis,

kalitkában ne sorvadjon el többé aki él,

ne legyen többé senki, sem ember, s állat aki fél!

Álom táncon

Ács Nagy Éva

Álom táncon

Lánc, lánc tündér tánc,

rét közepén tündért látsz,

éjben suhan a szoknyája,

ő minden ember álma!

Lánc, lánc tündér tánc,

álmodj, akkor tündért látsz,

gyorsan szaladj már elébe,

élted add a kezébe!

Lánc, lánc tündér tánc,

ne félj, hogyha tündért látsz,

jobban fél majd ő tetőled,

oly ijesztő a lényed!

Lánc, lánc tündér tánc,

örömödben tündért látsz,

álmodd őt hát örökké meg,

boldogság itt a lényeg!

Ács Nagy Éva XXI. SZÁZADI Internacionálé Vers alapja:Internacionálé

Ács Nagy Éva
XXI. SZÁZADI Internacionálé
Vers alapja:Internacionálé

"Föl, föl ti rabjai a földnek,"
sok már az éhes proletár,
az ínség napjai ránk törnek,
rabságunknak nincs vége már,
akarják múltunk eltörölni,
de ki ad enni majd nekünk,
éhségtől fogunk felpuffadni,
semmi létünk, semmik vagyunk!

Harcunk csak az, hogy élni,
harcunk, hogy remélni,
akarunk még szeretni,
addig míg nem halunk!

"Védelmező nincsen felettünk,"
hitünk ingatag, oda már,
rabszolgából hát szolgák lettünk,
eltapossák ki ellenáll,
ifjak menekülnek nyugatra,
szolgák ott is, de jobb a bér,
induljunk már fújják, hogy rajta,
anyáiknak könnye lett vér!

Harcunk csak az, hogy élni,
harcunk, hogy remélni,
akarunk még szeretni,
addig míg nem halunk!

Vágy, egyesíteni családot,
apa ölelje gyermekét,
hitves, hitvest már mindig lásson,
ne emlék legyen róla kép,
itthon jobb fizetést remélnek,
érdem szerint elismerést,
ha kapnak, biztos hazatérnek,
nem adták fel ők a reményt!

Harcunk csak az, hogy élni,
harcunk, hogy remélni,
akarunk még szeretni,
addig míg nem halunk!

Magyar földön akarunk élni,
ha más országban is vagyunk,
nem ott nagy idegenben félni,
még az is jobb , mit itt kapunk,
dallam száll magasan az éjben,
feltámaszt bennünk a vihart,
Magyar zászló leng fent a szélben,
sóhaj haza, elménk zavart!

Harcunk csak az, hogy élni,
harcunk, hogy remélni,
akarunk még szeretni,
addig míg nem halunk!

Sajkodi part

Ács Nagy Éva

Sajkodi part

Séta a Sajkodi parton veled,

mégis oly egyedül,

mezítláb a vízben,

gondolatom elmerül,

hallgatom a hullám ,békés moraját,

eszembe jut mikor itt voltál,

kéz a kézben, nekünk mindent adott

az a nyár, de jött az ősz, magamra hagytál,

én most is várlak, és visszatérek,

oda hol boldogok voltunk,

hol a nádas nekünk suttogott,

szerenádot adott az éjszakai szél,

vonz ez a hely, s reménykedem visszatérsz,

ó, hogy hiszem, nem lehettem csak kaland,

nem ezt ígérted nekem akkor,

várlak, hátha csak dolgod akadt,

én nem feledlek, tudod vonz ez a part!

Ne menj még

Ács Nagy Éva

Ne menj még

Megviselt nagyon a tél, ne menj még,

nélküled köd van, virágom halott,

kikeletnek kéne most jönni rég,

de az a szó, bennem is megfagyott!

Megvisel ez a rothadó magány,

már letörte épnek hitt szárnyamat,

tövis van előttem, bús éjszakám,

ne menj még, enyhítsd most magányomat!

Ámor Nyila

Ács Nagy Éva

Ámor Nyila

Szívemen súlyos kövek,

árnyak véremet szipolyozták,

szavak, melyek némán és sértegettek,

könnyek, melyek hiánytól patakká nőttek,

szélfútta mezőn mezítelen remete lélek,

ó, hogy féltem, álmaimban ettől rettegve,

de új lehetőség, új nyitott világ tárult most elém,

alkonyi sétámon Ámort látva ,melegség járta át

halottnak hitt lelkem, szívem egekig dobogott,

ott állt ő, ott a bíborszínű alkonyatban,

kezében sárga rózsa, arcán mosoly,

felém lépett, nyújtva kezét, és a rózsát nekem,

nekem, bús léleknek, és a boldogság széppé tett,

láncaim felszabadultak, béna vágyam szaladt,

szaladt az ereimben, új utat találva magának,

szerelem! ó igen , földöntúli szerelem ,

Ámor , igen ez kellett rég nekem!

Pillanat szeszélyek

Ács Nagy Éva

Pillanat szeszélyek

Pillanatok, mikor mindent tagadva hiszem,

velünk már minden rendben lesz, boldog én szívem.

Van úgy néha bíz, mikor másképp sóhajtozok,

más amit érzek, az is más amit kimondok.

Van amikor forrón szeretek és csókolok,

sokszor van úgy, hogy mindent csak magamba fojtok.

Van mikor tollpárnám alá dugom vágyaim,

hamisak, becsapnak, kecsegtetnek álmaim.

Van úgy néha, hogy a gondolatom máshol jár,

ébredek, rájövök hamar , magamra hagytál.

Néha bizony hinni kell, félsz nélkül, merni kell,

akkor talán a szerelem egekig emel.

Türelem csak, igaz pillanatra várni kell,

elveszett boldogságom tudom így érem el.

"Ha értem jön valamikor, egyszer, megkérem,

arra, hogy nélküled soha ne jöjjön értem."

Mert nem lenne igazi a földiboldogság,

ha semmi nélkül és nélküled élhetem át.

Vannak dolgok mit majd tán megtudok tartani,

azt is érzem, tudom, hogy fogok még csalódni.

Téged már megtartani nagyon szeretnélek,

nélküled pusztaság van, nem élet az élet.

Ezek a pillanatok miért én még élek,

ezek valódi érzések, ezek a szépek!