Ács Nagy Éva
Még hiszek
Mint viharvert nyírfa
a bánattól sírok,
mint tépett virág
a szél után,
de még nyílok.
Mint tarka lepke
szállnék messze,
mint méhecske
belevesznék a
végtelenbe.
Mint űzött vad
rohanok,
lassan utam végére
sorvadok.
De még itt van helyem,
még dobog a szívem!
Itt a szerelem,
itt az életem,
itt az örömöm,
bánatom.
Fejem itt a párnára
hajtom.
Még a végtelen itt van,
pedig tudom,
hogy az élet véges.
De még én hiszek,
hiszek a mesében,
hiszek az élet
szépségében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése