Ács Nagy Éva
Vágy vonat
Némán, lehajtott fejjel elindultam,
a vonatunk után, de nem értem el,
pillanatunkat elillanni hagytam,
hiába vágyom, későn ébredtem fel!
Kezemben még az a rózsacsokor volt,
mit még te adtál utoljára nekem,
hervad már lassan, illata már a múlt,
elkéstem, tétovázásom szenvedem.
Még tisztán látlak , mindig reménykedem,
vágyom rád, bízva a sorsom kegyében
hogy utolérlek, s vissza ad ő nekem,
majd újra doboghat szívem szívedben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése