Ács Nagy Éva
Szálljunk madárkám
Mint kalitkába zárt madár, vergődő rab vagyok,
szárnyam törött, levegőm is alig, nincs, halódok,
csak üvölt rám minden egyes nap, gyötör csak a kín,
álmodom, jobb lenne végre szabadon odakinn!
Szállj madárkám, szállj csak boldogan, végre szabadon,
veled száll felfelé majd vágyó, gyenge sóhajom,
kalitkában nincs új jövő, nincs valós szerelem,
zárt ajtók mögött meghal a lélek, s az érzelem!
Kalitkába zárva sorvad el szép lassan a lét,
szabadságot végre nekem, életem lett a tét,
rabságot végképp el kellene itt most törölni,
kéne hát, s mindenkit végre méltón hagyni élni !
Szállj madárkám, szállj, ragyogj fel, veled szállok én is,
már vágyam, hogy elérjem a lehetetlent mégis,
kalitkában ne sorvadjon el többé aki él,
ne legyen többé senki, sem ember, s állat aki fél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése