Ács Nagy Éva
Imádlak Balaton.
Fájok mindig, ha vége van a nyárnak,
mert nem láthatom megint a Balatont,
mert akkor elmém beteg lesz, oly elvont,
kell ő nekem, kell a remegő vágynak.
Mily csodás. átlátszó kék a víz, hol csend
hol ha vihar dúl, hullámzik , tajtékzik,
de bennem ő csábít, dallamot játszik,
szerelmi suttogást most fülembe zeng.
Ha ezek a kövek megszólalnának,
elmondanák neked vágyam, még mindig,
most is úgy szeretlek, ha kell a sírig,
de csak vannak, állnak, némán hallgatnak.
Őrzik ezernyi titkát, vágynak, fájsznak,
ezernyi hulló könny mossa a partot,
de volt aki nyert, megnyerte a harcot,
életét köszönve a Balatonnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése